Oldal kiválasztása

Szövegelős szerda: Közlésvágy, mondd, merre jársz?

Az a baj, hogy a szöveget előállítók egy (jelentős) részében nincs meg a közlésvágy, és ez meglátszik az elkészült írásművön is – mondta a minap nekem egy jelentős hazai szaktekintélynek számító PR-szakember. Igazat adtam neki, mert magam is azt gondolom, hogy ha nem akarunk közölni, tudatni valamit másokkal, akkor inkább ne írjunk. Holott éppen ennek az ellenkezőjéről szólnak a tartalomgyártással, az online marketinggel foglalkozó szakemberek: írjunk, írjunk, írjunk, rendszeresen, szakmai anyagokat, hogy ezekből is lássák a hozzáértésünket, ezzel is növeljük a hitelességünket.

Tulajdonképpen nekik is igazuk van. Rengeteg cikk, bejegyzés, szakmai anyag ad ötleteket, hogy miből lehet generálni a bejegyzéseket: ügyfélvisszajelzés, személyes tapasztalat (mint ahogy ennek a bejegyzésnek is egy beszélgetés volt az elindítója), termékismertető, hasznos olvasnivaló ajánlása és még sorolhatnám. Írni KELL, posztolni KELL, mert itt az ideje, várják, fenn kell tartani a figyelmet, mert ha ma nem vagyok látható, holnapra elfelejtenek… Sokszor a mennyiség rovására megy a minőség, és ha már a csapból is mi folyunk, nem nagyobb-e az esélye annak, hogy továbbgörgetnek, letiltanak, átlapoznak, azaz éppen hogy nem olvasnak?

Itt az idő, valamit posztolni kell! – nagy úr a késztetés. Valamit összehoz az ember, azzal az attitűddel, hogy KELL, és nem azzal, hogy „szeretném veled tudatni”, „ez el kell mondanom, nehogy lemaradj róla”. És bizony a közlésvágy nélküli írások kicsit szürkék, kicsit unalmasak, laposak lesznek. Darabra megvannak ugyan, még információ is van bennük, de nem az igaziak. Persze, ki lehet pipálni őket a cheklisten, feladat letudva, de valami elveszett. Úgyhogy szerintem először keressük meg a közlésvágyat (valahol itt ólálkodik ám, csak szeret rejtőzködni), és úgy ragadjunk billentyűzetet. Sokkal könnyebben megy majd a munka! Tapasztaltam, hiszen ez a bejegyzés is így születhetett meg (12 és fél perc alatt). ?

Szövegelős szerda: Blogot? Minek?

Írj blogot!
– biztatott mintegy TÍZ évvel ezelőtt az egyik ismerősöm, én pedig furcsán néztem rá, hogy ugyan miről írhatnék, és főleg, mi okból. Többször eljátszottam a gondolattal, hogy miről is lenne szó a saját blogomban, ültem a buszon, figyeltem ki az ablakon és fejben írtam. A mindennapi tapasztalatokról, a velem történtekről, az azokból levont konzekvenciákról. Aztán ahogy leszálltam a járműről, úgy hessegettem el még a gondolatát annak is, hogy blogírásba kezdjek. Ugyan kit érdekelhetnek az én bölcsességeim?

Aztán az élet rácáfolt erre a kérdésre. Az elmúlt években számos, az online marketinggel, szövegírással kapcsolatos képzésen, tanfolyamon, előadáson, konferencián vettem részt, és szinte mindenhol az egyik „csodafegyverként” beszéltek a blogról. Hogy még mindig nem ment ki a divatból, hogy az egyik legkiválóbb edukációs (Istenem, de sokat hallom ezt a szót mostanság! A jelentése: nevelés, én inkább azt mondanám ebben a tekintetben, hogy szakmai tartalom átadása, tanítás, informálás) lehetőség, ebből ismerik meg az emberfiát, hogy mit tud, milyen szemléletet képvisel.

És tényleg!
Ez egy olyan csatorna, platform, ahol megmutathatjuk magunkat: mivel foglalkozunk, azt hogyan csináljuk, mit tartunk fontosnak a tevékenységünk során, milyen plusz ismereteink vannak, melyek a sajátosságaink, az elveink, mit akarunk átadni, hogyan tudunk segíteni. Lehetőség van arra is, hogy tisztázzunk fogalmakat, reagáljunk történésekre, eseményekre, megmutassuk egy-egy jól sikerült munkánkat, esetleg azt, hogyan tanultunk a ballépéseinkből. Hogy ki és mi húzódik meg mondjuk a Szövegszaki mögött. Bizalmat építünk vele.

Na, de ki olvas bennünket? Kinek van erre ideje?
Visszakérdezek: ki tudja? Lehet, hogy először csak néhányan, akik tudomás szereznek arról, hogy blogot írsz. Majd jönnek azok, akiket érdekel a téma, esetleg valamilyen releváns szakmai tartalmat keresnek, és éppen feldobja adott szóra a kereső a te bejegyzésedet. Szerintem az is roppant hasznos, a magunk számára is, hogy egy-egy alkalommal átgondoljunk néhány témát, mert leírva mégiscsak más, mint elmondva, összeszedettebben fogalmazunk, más szerkezetben látjuk az egészet.

Az azonban biztos, hogy nem fogja mindenki elolvasni a blogunkat.
Ez nem is cél. Azokhoz jut majd el, akiket érint, akik valamilyen problémára keresnek megoldást. Vagy azokhoz, akik néhány perc alatt szeretnének informálódni, valami hasznosat olvasni. Azonban azzal is érdemes tisztában lenni, hogy nem tud mindenki blogot írni. Attól, hogy valaki a szakmája tudósa, még nem feltétlenül válik íróvá. De blogja így is lehet. Ha megíratja valakivel, aki ért hozzá.