Oldal kiválasztása

Szövegelős szerda: Az írásod téged minősít!

Azt hiszem, még nincs nagy baj. Vannak még igényes szövegírók, -olvasók. Meg is mondom, hogy mire alapozom ezt az állítást.

A minap az egyik Facebook-csoportban (Facebook nagy f-fel írandó, nem kicsivel!), amelyben számos szövegíró osztja meg tapasztalatait vagy teszi fel kérdéseit, egy fiatal „kolléga”, aki bevallottan még csak most kezdi ténykedését a szakmában, megjelentetett egy bejegyzést. Konkrétan egy szakmai kérdést fogalmazott meg a marketingszöveg-írással kapcsolatban – már nem emlékszem pontosan, hogy mit kérdezett, de nem is lényeges -, ez egyben bemutatkozás is volt a részéről. Égbekiáltó fogalmazási és helyesírási hibákkal. A csoport tagjai nem voltak restek hamar reagálni, és felhívták a figyelmét arra, hogy nem a legjobb reklám ilyen gyatra minőségű szöveggel megjelenni, még ha nem is „élesben” megy a dolog. Kisvártatva megérkezett a sértődött válasz: a kolléga az általa leadandó szöveget általában még véglegesíti egy arra alkalmas személlyel, de minden megnyilvánulásánál ne várják ezt el tőle, mivel úgyis egymás között vagyunk.

Nagyon tetszett egy érthetően, szabatosan, kioktatás nélkül megfogalmazott válasz, amelyben az írója kifejti: egy szövegíró nem engedheti meg magának, hogy rossz helyesírású, gyatra minőségű írást adjon ki a keze alól, hiszen ez őt minősíti. Ezek után miként forduljon hozzá bizalommal egy potenciális megrendelő, ha még arra sincs igénye, hogy a küldés gomb megnyomása előtt még egyszer átolvassa azt, amit írt? Persze, a fiú nem reagált, azóta sem láttam a csoportban.

Ez az „olvassuk át még egyszer küldés előtt” megfogalmazás mindannyiunkra érvényes. Igen, felgyorsult világunkban alig marad időnk valamire, rengeteg e-mailt (és nem emailt!) írunk, és már alig várjuk, hogy elküldjük, úgy, hogy nem futjuk át előtte a szöveget. Én is jártam már így, és bizony a címzettől érkezett válaszból kiderült, hogy megspóroltam a visszaolvasást, amit nem vett jó néven az illető. Az írás lendülete sokszor elsodor bennünket, kevésbé figyelünk az apró helyesírási jelekre, a szabályokra. Pedig a hitelességünket növeljük, megtiszteljük a címzettet, ha azt a plusz 1-2 percet rááldozzuk az írásmű átfutására. Amit most természetesen én is megteszek, mert tudom, hogy ilyenkor árgus szemmel keresitek a hibákat a szövegemben! ?

Szövegelős szerda: Erdő mellet nem jó lakni…

…mert sok fát kell hasogatni – szól a dalocska és egészen addig rendben is van a dolog, ameddig nem kell írásban megjeleníteni a szöveget. Mert amint nekibuzdulunk, figyelmünket a betűkre kell helyezni, hogy mindegyik meglegyen a szavak végén. Például a „mellett” második t-je, nem úgy, mint a címben. Az utóbbi hetekben számos alkalommal találkoztam ezzel a formával: mellet – a mellett helyett. Érdekes jelenség, és ha visszagondolok, szinte mindig férfiak tévesztették el. Vajon Sigmund Freud mit szólna hozzá?

Piros fog lenni – olvasom máshol. Miért is írunk olyan sokat, amikor sokkal rövidebben is kifejezhetnénk magunkat? Piros lesz – és kész.

Cégünk 1992-ben lett alapítva – ezt egy honlapon láttam. Mivel ismerősöm üzemelteti a portált, írtam neki, hogy a „Cégünket 1992-ben alapítottuk” elegánsabb lenne, szinte e-mail fordultával köszönte az észrevételt és javította. Napjai nagyobb részében németül kommunikál, nem csodálom, hogy néha félresiklik a megfogalmazás.

Ha kiválasszuk a megfelelő gombot… – ah, de gyakori a felszólító módban megfogalmazott kijelentő mód (ilyen nincs a nyelvtanban, ezt én találtam ki most)! Maradjunk a kiválasztjuk-nál, ha lehet.

A végére hagytam a legszebbet: lakás felulyitás – remélem, nem csak nekem állt fel a szőr a hátamon, amikor megláttam! Egyébként aranybánya az internetes hirdetőportál, lesújtó képet kaphatunk honfitársaink helyesírásáról. Helye sírásnak van itt. 🙂