Oldal kiválasztása

Szövegelős szerda: Az író ír

Nem mondod? – hallom a cím olvasása után megfogalmazott reakciót. De, igen, továbbra is azt állítom, hogy az író ír, legfeljebb most már odateszem: nem mindegy, hogy hogyan. A minap levelezésbe bocsátkoztam egy régi ismerősömmel, akinek hosszú ideje fenn vagyok a levelezőlistáján. Kapom is rendszeresen az általa megfogalmazott gondolatokat, amelyek rendre találóak, ha nem nekem, akkor tudom, hogy kinek küldhetem tovább. Egyik alkalommal a neve alatt feltűnt az „író” megjelölés, és tudom is, hogy már két könyvet jegyez. Felajánlottam neki, hogy legközelebb szívesen megszerelem a szövegét, hiszen a hírlevelében látom, hogy hol lehetne még jobbá tenni azt. Néhány levélváltást követően abban maradtunk, hogy ha szüksége lesz a szolgáltatásra, jelentkezik. Kis sértődést éreztem válaszában.

Pedig még a legnagyobb írók szövegét is gondozni kell! Amikor a PTE-n a kiadói szerkesztő szakot végeztem, éppen Polcz Alaine egyik könyvét kaptam feladatul. (Egyszer készítettem vele egy telefoninterjút, ami után kért, hogy látogassam meg, mert olyan jót beszélgettünk, hogy szerette volna folytatni. Sajnos, erre már nem kerülhetett sor, mert eltávozott. Máig sajnálom, hogy akkor nem ragadtam meg a lehetőséget.) Egy olyan szöveget, amelyet már kiadtak könyvben. Még azon a szövegen is kellett alakítani, mert ahogy tanárunk, Csordás Gábor mondta, minden szöveg minden alkalommal változik, akárhányszor hozzányúlnak. Hát még egy olyan, amit valaki először írt le! Akkor ugyanis, amikor valaki ír, elsősorban azzal van elfoglalva, hogy lejegyezze a gondolatait, hogy azokat a képeket, amelyek megjelennek a fejében, betűkké alakítsa. Ez legtöbbször egy flow-élmény, hagyja magát sodortatni a cselekménnyel, a szereplőkkel, a gondolatokkal és elsősorban ezzel van elfoglalva. A saját szemüvegén keresztül láttatja az eseményeket, a saját maga által felépített életfelfogás, rendszer szerint fogalmaz. Ő biztosan érti, miről van szó, de ahhoz kell egy külső személy, hogy kontrollként ott álljon: ő is érti a megfogalmazottakat. Sokszor egy rossz helyre tett vagy nem tett vessző állja gátját az értelmezésnek. Ezért a szerkesztő, korrektor nem kritikus, hanem épp, hogy segítő!

Ez azért is jutott eszembe, mert már egyre több helyen hirdetnek kreatív írás tanfolyamot, jobb agyféltekés írás tanfolyamot, és a vállalkozó mamikat-papikat is többször noszogatják arra, hogy írjanak könyvet, e-bookot. Írjanak, én is azt mondom, csupán ne engedjenek a színvonalból! Mert a hitelességhez ez is hozzátartozik.