Oldal kiválasztása

Szövegelős szerda: Kérek egy korrektort!

Ha nő vagy, aki olvasod ezt a bejegyzést, lehet, hogy elsőre az a kis bőrszínű, rúzshoz hasonlító rudacska jut eszedbe, amely az arc hibáit tünteti el, ha bekened vele magad. Vagy titkárnőként gondolhatsz a fehér (ecsettel vagy rollként felvihető) festékre, amellyel az elütéseket húzhatod át a papíron, hogy ne látszódjon a helytelenség. Ám ha egy szöveg javításáról van szó, akkor bizony a korrektor egy szakembert jelent. Minden esetben azonban valamilyen hiba helyrehozása a cél.

A Wikipédia szerint „a korrektúra vagy korrektúraolvasás azt a munkafolyamatot jelöli, amelynek során a korrektor kijavítja a helyesírási, nyelvhelyességi és tipográfiai hibákat a közlésre szánt nyomtatott vagy elektronikus szövegben.” A modern elektronikus enciklopédia is azt mondja, hogy „a kiadói és nyomdai munkák közül alighanem a leghálátlanabb feladat. Az olvasók és a kritikák általában csak akkor emlékeznek meg róluk, ha értelemzavaró elírások vagy helyesírási hibák maradtak a szövegben.” Bizony, bizony, pedig azokat a hibákat nem a korrektorok ejtik vagy követik el (és nem vétik!, ahogy azt sokan használják).

A korrektorok – amellett, hogy egy könyv, szöveg első betűjétől az utolsóig mindent elolvasnak – még az alig megbecsült hivatkozásokat, felhasznált irodalmat is végigböngészik -, és nem csak azt figyelik, hogy van-e vessző, esetleg betűköz a szavak között, hanem azt is, hogy tényleg úgy írják-e a hivatkozott nevét, valóban 3 t-vel szerepel-e az adott szó, ahogy annak lennie kell. Megnézik, hogy a címek azonos elrendezéssel szerepelnek-e, végigellenőrzik a tartalomjegyzéket, hogy az egyes címek az ott megjelölt oldalakon találhatók-e, az egész szöveg azonos betűtípussal és -nagysággal, bekezdéssel, sortávolsággal íródott-e, értelmes-e a mondat, avagy szócsere szükséges, van-e elütés, szóismétlés… és még számos szempont alapján olvassák a kéziratot. Egyet azonban én nem tudok korrektúrázás közben követni: miről is szól igazán a szöveg. Ha például egy irodalmi mű van a kezeim között, biztos, hogy a végén el kell olvasnom egyben ahhoz, hogy élvezni is tudjam.

A minap egy újság korrektúrázását végeztem, a megrendelő kinyomtatott példányt hozott, azon jelöltem be a hibákat. Nagyon régen csináltam ilyet, holott a számítógép gyakran megtréfálja az embert. Nem mindig azt látjuk ám a papíron, amit a képernyőn! Elcsúszhatnak a karakterek, a sorok, amit a monitor nem jelez. Vagy itt van a szövegszerkesztőbe beépített helyesírás-ellenőrző program. Nem mondom, hogy nem segít, de például piros aláhúzással jelölte az előző mondatban leírt „elcsúszhatnak” szót, holott ez így helyes. Nem hagyatkozhatunk teljes mértékben a technikára, szükség van arra a néhány évtizedes tapasztalatra is!

Annak ellenére, hogy nem magasztalják az égig ezt a munkát, én szeretek korrektúrázni. Öröm látni, ahogy helyükre kerülnek a betűk, a mondatok, a sorok, rendezetté válik a szöveg. Nő a helyesírás-, szinonima-tudásom, régen vagy ritkán használt magyar szavakkal találkozom, nem egyszer új alkotásúakkal is (mint például a szövegszaki), és a partnerek visszajelzéséből is azt szűröm le, hogy van értelme a munkámnak. Azt mondják, kevés a jó korrektor. Én ismerek egyet ?.

Szövegelős szerda: Szómágus leszek!

Elolvastam egy könyvet, amelynek a borítóján a „nők kötelező olvasmánya” megfogalmazás szerepelt, és pénzügyi tanácsokat adott arra, miként csökkenthetjük a konyhapénzünk összegét. Egy pénzügyi szakember írta, laza, könnyed stílusban. Igencsak igyekeztem egy-egy oldalon túljutni, mert nehezemre esett több, egymást követő mondatban ugyanazokat a szavakat kibetűzni, olyan kifejezéseket, amelyeket szinonimákkal lehetett volna helyettesíteni.

Már az interneten is létezik szinonima szótár: szinonimaszotar.hu. Gyakran használom én is, mert elég beütni egy-egy szót, és nagyon rövid idő alatt kiadja a rokonértelmű megfelelőjét. Persze nem létezik minden kifejezésre szinonima, de a legtöbb esetben szerencsével járok. Igen sokszor található a szövegekben a „jó”, „nagyon jó” kifejezés, erre például ez az online szótár első körben ezeket a szavakat adja ki: megfelelő, használható, helyes, korrekt, kiváló, remek, nagyszerű, ideális, kedvező, optimális, szuper, kitűnő, kifogástalan, pompás, zsír. A következő szinten az ételekre, majd alatta az emberi viselkedésre vonatkoztatva sorol kifejezéseket, legvégül pedig a szleng szavait találjuk, köztük olyanokat, mint „istenkirály”, „zsírkaraj” vagy „pöpec”.

A felmérések szerint egy átlag magyar ember nagyjából 3-4 000 szót használ a mindennapi kommunikációjában. Egy közepesen képzett, a választékosságra jobban ügyelő 8-9 000-et, azok passzív szókészlete pedig, akik sokat olvasnak, mintegy 15 000-re tehető. Tudom, hogy a napi közlés során nem a szózsonglőrködés az elsődleges, hanem a mondandónk továbbadása, megértetése, mégis arra buzdítok mindenkit, hogy ha többször kell használnunk egy kifejezést, keressük a rokonértelmű megfelelőit. Ne járjunk úgy, mint egy újságíró kollégám, aki egy cikk bevezető mondatában (3 sorban) három alkalommal használta a „több” vagy a „több mint” kifejezést. Persze lehet, hogy éppen ezzel keltette fel az olvasó érdeklődését. ?

Szövegelős szerda: Nem kimutathatóak

„Nem kimutathatóak a fogamzásgátlók a Balatonban” – olvasom egy neves hírportál cikkének címét, rögtön halk „Jaj, Istenem”-mel kommentálva. Magam elé képzelek két egymással szemben álló embert, amint ezt a mondatot mondják egymásnak: Te, hallottad, hogy nem kimutathatóak a fogamzásgátlók a Balatonban? Könyörgöm, a magyar nyelv nem fogalmaz úgy, hogy nem kimutatható, simán azt mondjuk: nem mutatható ki! Ráadásul bántó volt számomra, hogy egy nívósnak tartott újság szerkesztőjének sem akadt meg a szeme ezen a szófordulaton.

Kicsit elmaradtam a Szövegelős szerdákkal, mert sok a munka, rengeteg szöveget írok, olvasok, javítok. Még mindig tartja magát a megrendezték helyett a „került megrendezésre” szókapcsolat, mint a „lett eladva”, „került eladásra”. Ezzel leginkább olyan szövegkörnyezetben találkozom, amelyben egy vállalat, intézmény „cselekvéseit” örökítik meg. Amikor egyes szám harmadik személyben, akár egy élő emberként jelenik meg a társaság. Vagy nem mernek a szövegírók érthetően, szabadon fogalmazni, vagy ezt várja el tőlük a hivatali nyelv.

Végül még egy kedvenc: jún. 14-15. között rendezik meg…. Június 14-e és 15-e között nincs semmi, éjfélkor átugrik a mutató a másnapba, a két napot nem választja el semmi. Tehát a helyes: június 14-15-én… Ha már három napról van szó, jún. 14-16. között rendezik meg, akkor annak van értelme, hiszen a két nap közrezár egy harmadikat.

 Jó olvasást és nyáriélmény-gyűjtést kívánok!