Oldal kiválasztása

Szövegelős szerda: Írj könyvet!

Kreatív írás, jobb agyféltekés írás, írj könyvet és add ki fillérekből… ez csak néhány cím, téma, amellyel könyvírásra buzdítanak bennünket a módszer kidolgozói. Igen, könyvíró tanfolyamokon (akár online) sajátíthatjuk el a szófaragás gyakorlatát, van, aki már egész rendszert felépített erre és az oktatói jogot értékesíti. Nincs is ezzel semmi baj, egészen addig, amíg nem olvassa az ember e módszerek megalkotóinak munkáit. Többedszer futok bele abba, hogy félkész munkát végeznek a „guruk”, mert ugyan elkészül a mű, tehát megírják a sokszor tényleg jól használható ötleteiket, a gondolatmeneteiket, és ezzel befejezettnek is tekintik „a könyvet”.

Pedig ez csupán az alap. Ilyenkor egy magára valamit is adó könyvíró megnézeti egy külső személlyel a könyvet, legalább a nyelvhelyességet, a helyesírást rendbe teteti. Ha még ennél is igényesebb, a szöveg szerkezetét is átbeszéli a szerkesztővel. Igen, ez idő, ez pénz, és az is igaz, hogy nem lehet holnap kitenni a netre vagy nyomdába küldeni a könyvet. DE.

Mi a célunk a könyv kiadásával? Szerintem az, hogy a benne közölt gondolatokat átadjuk az olvasónak. Hogy az megértse azt, amit mondani szeretnénk. Ehhez pedig olyan szöveget kell kreálnunk, aminek olvasása nem okoz nehézséget, nem tereli el a figyelmet a lényegről, a mondanivalóról. Most olvastam egy könyvet arról, hogyan váltsuk valóra álmainkat, ennyi vesszőhibával még nem találkoztam nyomtatott szövegben. Volt néhány helyesírási hiba is, de a ma oly divatos, gondolati tagolásra használt vesszőrengeteg éppenhogy nehezítette a megértést.

Antoine de Saint-Exupéry kiváló könyve, A kis herceg jut eszembe, amikor a török csillagász hiába adta elő a B 612. számú bolygó felfedezéséről szóló előadását a Csillagászok Nemzetközi Kongresszusán, senki nem hitt neki, mert nem volt hiteles a maga nemzeti öltözékében. Ám amikor néhány évvel később egy jó szabású frakkban megismételte előadását, már mindenki hitelt adott felfedezésének. Valahogy ez a könyvek szövegére is igaz: nem mindegy, hogy milyen ruhában kínáljuk a tartalmat ahhoz, hogy hitelessé váljon.

Szövegelős szerda: Engedjék meg, hogy egy személyes vallomással kezdjem

„Én alapjában véve egy elégedetlen ember vagyok. Ha valamit megalkotok és készen van, rögtön elkezdem vizsgálni – nem szándékosan -, hogy mi nem jó rajta, és azt miként kellene kijavítani.”
Ez az idézet egy cég 25 éves évfordulóján elhangzott beszédből való, amelyet a cégalapító tulajdonos mondott el. A beszédben szó volt arról, hogy ez az „elégedetlenség” alapozta meg a vállalkozást, hiszen mindig jobb és jobb akart lenni a szakmájában. Hogy előfordult, a felesége állt a gép mögé, ha egy sürgős munkát be kellett fejezni. De beszélt a csapatról, a munkatársakról, akik közül nem egy 25 éve dolgozik velük a vállalkozásban.

A beszédet követően többen gratuláltak a szónoknak, kiemelve azt, hogy érdekes, személyes hangvételű volt az értekezés, amely folyamatosan képes volt fenntartani a figyelmet. Az a néhány perc nem volt „üresjárat”, hanem élményt, információt nyújtott, olyan tartalmat, amelyből a hallgatóság megismerhette egy vállalkozás két és fél évtizedes sikerének titkát az ember szemszögéből.

Miért fontos ez? Életünk során számtalan beszédet hallgatunk meg. Nem egy közülük vagy a tartalma, vagy az előadásmódja miatt nem köt le bennünket, esetleg úgy érezzük, nem hozzánk szól a szónok. Nemrégiben egy általános iskola alsó tagozatos diákjai előtt beszélt egy gyár felsővezetője, felnőtteknek szóló stílusban. Mi értettük, miről van szó, a gyerekek nem. Az utána következő felszólaló, egy tanár sokkal személyesebb hangot ütött meg, szó szerint mesélt a gyerekeknek, ezzel magára vonta a figyelmet.

Tehát, ha beszédet írunk, mondunk, vegyük figyelembe: kihez szólunk, mit akarunk elmondani, bennünket mennyi ideig köt le egy beszéd, és ami a legfontosabb: mi szívesen meghallgatnánk a mondanivalót? Az előadásmódnál pedig: úgy adjuk át a tartalmat, hogy akihez szólunk, megértse. Hiszen neki akarjuk átadni a gondolatainkat.