Oldal kiválasztása

Szövegelős szerda: I have a dream

Van egy álmom: mégpedig az, hogy megtanulok rendesen angolul. Hogy miért? Mert a magyar kommunikáció jelentős része angol nyelven folyik. Azt már megszoktam, hogy a különböző szakmai berkekben átadott információkat csak nyelvi szótárral a kezemben tudom értelmezni. Már azon sem háborgok, hogy az újságcikkekben idézett mondatokat nem fordítják le és fogalmazzák meg jelentésüket az olvasók számára zárójelben, hiszen természetes, hogy mindenki ért ezen a világnyelven.

Egyre több azonban az angol nyelven megalkotott, magyar embereknek szóló hirdetés. Ismerősöm, aki gyönyörű kézműves termékeket készít, szintén azon lamentál, hogy a védjegyéül szolgáló logójához angol szöveget társít. Kérdezem tőle, kik jelentik a célcsoportját, akiknek szánja portékáit, megértik-e az üzenetét? Értem én, hogy sok esetben az adott nyelven kifejezett tartalom azokkal a szavakkal, netán nyelvi játékot belecsempészve ütős, és esetleg magyarra fordítva suta, esetlen. De amikor magyar terméket magyar embereknek szeretnénk eladni, akkor érdemes megfontolni, hogy használjunk-e idegen szavakat. Több lesz-e az ajánlás, a marketing, a reklám, ha ugyan hangzatos a szlogen, de nem ér célba, mert értelmezésbeli nehézségek adódnak?

Szeretem a magyar nyelvet a maga játékosságával, sajátos szófordulataival, nyelvi leleményeivel. Hadd idézzem az egyik kedvenc reklámszövegemet, ami szerintem zseniális és minden benne van: „Bemegyek. Kijövök. De milyen jól kijövök, ha bemegyek.” Csak néhány szó, de mindenki érti, miről van szó. Pedig magyarul van.

Szövegelős szerda: Egy ShowHaj: Hal-álom, ahogy Mgtels

Túrva jó, hogy a Mi-Ti-Szó Presszó nem a Cefrepalota, hanem a Heppi Hurka mellett Barkács-ol. Nem, nem őrültem meg, csupán azokból az üzletnevekből csemegézek, amelyeket egy internetes újság gyűjtött össze a minap. Az, aki rászán néhány percet, hogy végigolvassa a magyar nyelv találékonyságáról tanúbizonyságot tevő elnevezéseket, az intellektuális mennyországba (ha van ilyen) nyer bebocsátást.

Budapesten, egy közlekedési csomópontban fogadta vendégeit egy Békávézó nevű hely.
Vajon miért kérdés a „Barkács-ol?” üzlet neve?
Kiket riaszt el, netán kikben ébreszt bizalmat a Redőnység?
A fodrászok is leleményesek: a Hajcsapda kiknek állít csapdát? A Nagyon vágom szépségszalonban biztos megmondják a tutit is. Pécsett láttam a Kóc-ollót, ahol valószínűleg értenek ahhoz, hogy összekócolják a vendég haját – ollóval.
Megyek a KozmetiKatiba – kis nyelvtörő a mindennapokra.
Óbudai pékség a Pékesség – talán nem várják el, hogy így köszönjön a betérő.
A pécsi Bóthoz nem kell magyarázatot fűzni. (Mindenki ismeri a viccet: tudsz a kék mellett másik három betűs színt mondani? Ződ.)
LEDolcsóbb – akkor lesz hiteles, ha tényleg ott kerül legkevesebbe a világítótest.
A Szemere utcai Szem-Erre ABC biztosan vonzza a tekinteteket.

Most egy csokor azokból, amelyek idegen szavakkal manipulálnak:
A Krisztina Hairminc a Krisztina körút 30. alatt üzemel.
A törökszentmiklósi temetővel szemben lévő kocsmát Kopor-show-nak hívják.
Pizza Eatalianó, Pizza Itt All Ia – kíváncsi vagyok, utóbbinál miként jelentkeznek be a telefon másik végén, ha pizzát akarok rendelni.
Remélem, a Vásá-Royál vegyesboltban tényleg királyi termékeket árulnak.

Tessék hangosan kimondani a boltneveket! Ugye, egészen más, mint leírva?
Ezzel tisztelgek az április 16-ai “A beszédhang világnapja” előtt. 🙂