Oldal kiválasztása

Szövegelős szerda: Tervezés – majd újra- és újratervezés

Nem tudom, ki hogyan viszonyul a kellemes női hanghoz, amikor a legnagyobb nyugalommal közli a GPS-ből: újratervezés – azaz át kell variálnia a korábban megtervezett útvonalat ahhoz, hogy megérkezzünk a célunkhoz. Egy kicsit kanyargósabb lesz az út, netán hosszabb ideig tart, lehet, még vissza is kell fordulnunk ahhoz, hogy rátaláljunk a helyes irányra, a lényeg mégis az, hogy odataláljunk, ahová indultunk. Valahogy így van ez egy könyv, egy kiadvány megvalósításakor is.

Amikor először beszélgetünk arról a megrendelővel, mondjuk egy cég vezetőjével, hogy mit tartalmazzon az őket, a tevékenységüket bemutató kiadvány, nagyjából meghatározzuk, hogy összesen hány oldal legyen a terjedelem. Majd végigbeszéljük a tartalmat, hogy milyen fejezetekre tagoljuk, melyik mennyire fajsúlyos, azaz hány oldalt ér meg. Ez alapján készítek egy előzetes tervet, általában egy táblázatot, amelyben minden oldal külön szerepel a lényegét meghatározó kifejezéssel (pl. köszöntő, térkép, fotógaléria). Van, amikor még láthatóbbá kell tenni a könyvet vagy újságot: ekkor vágok és hajtogatok, és egy ténylegesen lapozható kis füzetecskét készítek, ráírva az egyes oldalakra, hogy mit tervezünk oda.

Aztán amikor elkészül a kiadvány szövege, összegyűjtjük a fotókat, a táblázatokat, az adatokat, amelyekből grafikont kell rajzolni, egyáltalán a könyvbe kerülő dokumentációt, akkor derül ki, hogy az egyes témákra eredetileg tervezett 4-6 oldal kevés, netalán éppen sok, mert nem tudjuk megtölteni tartalommal. Ekkor történik az első újratervezés. A második ideje akkor jön el, amikor betördeltük a könyvet, és látjuk azt, amit word-ben és jpg-ben nem: egy-egy szövegrésznek inkább máshol lenne a helye, cseréljük fel néhány fejezet sorrendjét, kevés vagy rossz minőségűek a képek. Ide kellene még valami, sajnos, az a szöveg már nem készül el időre, azt cseréljük ki azzal és amazzal, de így nem osztható 4-gyel az oldalszám… Mint látható, a második tervezés, azaz az újratervezés egy hosszabb folyamat.

Mégis ez így van rendjén. Az első terv mindenképpen szükséges ahhoz, hogy elinduljunk, hogy valamihez tartsuk magunkat. Én általában írok egy határidős táblázatot is, hogy lássuk: az egyes feladatokkal mikor kell elkészülni ahhoz, hogy a kitűzött napon nyomdába mehessen az anyag. Aztán ahogy haladunk előre az időben, úgy változnak ezek a dátumok is, de valahogy a végére mindig összerendeződik minden. Mint ahogy most is, amikor egy cég 35 éves évfordulójára készítettünk egy emlékkönyvet.

Szövegelős szerda: Írj könyvet!

Kreatív írás, jobb agyféltekés írás, írj könyvet és add ki fillérekből… ez csak néhány cím, téma, amellyel könyvírásra buzdítanak bennünket a módszer kidolgozói. Igen, könyvíró tanfolyamokon (akár online) sajátíthatjuk el a szófaragás gyakorlatát, van, aki már egész rendszert felépített erre és az oktatói jogot értékesíti. Nincs is ezzel semmi baj, egészen addig, amíg nem olvassa az ember e módszerek megalkotóinak munkáit. Többedszer futok bele abba, hogy félkész munkát végeznek a „guruk”, mert ugyan elkészül a mű, tehát megírják a sokszor tényleg jól használható ötleteiket, a gondolatmeneteiket, és ezzel befejezettnek is tekintik „a könyvet”.

Pedig ez csupán az alap. Ilyenkor egy magára valamit is adó könyvíró megnézeti egy külső személlyel a könyvet, legalább a nyelvhelyességet, a helyesírást rendbe teteti. Ha még ennél is igényesebb, a szöveg szerkezetét is átbeszéli a szerkesztővel. Igen, ez idő, ez pénz, és az is igaz, hogy nem lehet holnap kitenni a netre vagy nyomdába küldeni a könyvet. DE.

Mi a célunk a könyv kiadásával? Szerintem az, hogy a benne közölt gondolatokat átadjuk az olvasónak. Hogy az megértse azt, amit mondani szeretnénk. Ehhez pedig olyan szöveget kell kreálnunk, aminek olvasása nem okoz nehézséget, nem tereli el a figyelmet a lényegről, a mondanivalóról. Most olvastam egy könyvet arról, hogyan váltsuk valóra álmainkat, ennyi vesszőhibával még nem találkoztam nyomtatott szövegben. Volt néhány helyesírási hiba is, de a ma oly divatos, gondolati tagolásra használt vesszőrengeteg éppenhogy nehezítette a megértést.

Antoine de Saint-Exupéry kiváló könyve, A kis herceg jut eszembe, amikor a török csillagász hiába adta elő a B 612. számú bolygó felfedezéséről szóló előadását a Csillagászok Nemzetközi Kongresszusán, senki nem hitt neki, mert nem volt hiteles a maga nemzeti öltözékében. Ám amikor néhány évvel később egy jó szabású frakkban megismételte előadását, már mindenki hitelt adott felfedezésének. Valahogy ez a könyvek szövegére is igaz: nem mindegy, hogy milyen ruhában kínáljuk a tartalmat ahhoz, hogy hitelessé váljon.