Oldal kiválasztása

Szövegelős szerda: Kis helye sírási továbképző

Megtelt a kis papírom, amit mindig magam mellett tartok, ha írok. A cetlire feljegyzem azokat a szavakat, amelyeknek hibás alakjával találkozom. Ahogy a grafológiában mondják, „egy jel nem jel”, azaz egy db betű írásából nem lehet az íróra vonatkozó következtetést levonni, úgy én sem vetem papírra azt a szót, amit egy alkalommal látok helytelenül a szövegben. Azok szerepelnek a listán, amelyekkel többször is összefutottam. Van olyan kifejezés, akivel már messziről integetünk egymásnak, ha néhány méterrel megközelítjük a másikat.

Itt van mindjárt a mellett – két db l-lel és két db t-vel. Így talán könnyű megjegyezni, hogy mind a kettőből kettő van. (És még az e-ből is. ?)
Aztán a hirdetés – nem hírdetés!
Régen nem találkoztam a siserahad szóval, könnyen úgy írja le az ember: siserehad (ahogy egyébként ejtjük is), mégis siserahadnak írjuk.
Vígasztal helyett vigasztal a helyes forma.
Egyik kedvencem a mulasztja. Bár szerintem úgy lenne helyes, hogy a pirula elmúlasztja a fejfájást, nincs ilyen kifejezés, ebben az értelmében, no, meg abban is, ha valaki elmulasztja megnézni a tévéműsort: mulasztja. Ez az egy alakja van a helyesírási szabályzat szerint.
ÁFA-mentes helyett: áfamentes.
Egyenlőre – ha időhatározó: egyelőre nem szeretnék vásárolni, akkor EGYELŐRE! Nagyon sokszor hibásan használják a szövegben.
Árú – ha iparcikket jelöl, akkor áru, rövid u-val. Abban az esetben, ha valaminek az áráról van szó, pl. alacsony árú termék, akkor hosszú ú-val írjuk. És így is ejtjük.
Toppon van – ilyen nincs, topon van, és a női felsőt is topnak írjuk helyesen.
Heseget helyett hesseget.
Játszunk el – ha felszólító módban írjuk: játsszunk el (egy zenedarabot).
Dícsér – ugyanúgy, mint a hirdetés, rövid i-vel írandó. (A helyesírás-ellenőrző ki is javította nekem rögvest, ahogy leírtam a szót.) Tehát dicsér.
Muszály – NEM ly! Jegyezzük meg úgy, hogy ez nem uszály, tehát pont az ellentéte az írásmódja: muszáj.
Szerbusz – nem busz! Szervusz – latin eredetű köszönés, eredeti alakja: servus, jelentése: szolga.
Pánik szerűen helyett pánikszerűen. Szerintem ez adja magát.
Elfolytson – na, erre azért felszisszentem. Egy szövegben kétszer is így szerepelt. Pedig sokkal szebben néz ki, ha így írjuk: elfojtson.
És végül ne legyen lelkiismeretfurdalásunk. Nyugodtan írjuk így: lelkiismeret-furdalás. Könnyebben ki is olvassa mindenki, miről is van szó.

 

Szövegelős szerda: Az írásod téged minősít!

Azt hiszem, még nincs nagy baj. Vannak még igényes szövegírók, -olvasók. Meg is mondom, hogy mire alapozom ezt az állítást.

A minap az egyik Facebook-csoportban (Facebook nagy f-fel írandó, nem kicsivel!), amelyben számos szövegíró osztja meg tapasztalatait vagy teszi fel kérdéseit, egy fiatal „kolléga”, aki bevallottan még csak most kezdi ténykedését a szakmában, megjelentetett egy bejegyzést. Konkrétan egy szakmai kérdést fogalmazott meg a marketingszöveg-írással kapcsolatban – már nem emlékszem pontosan, hogy mit kérdezett, de nem is lényeges -, ez egyben bemutatkozás is volt a részéről. Égbekiáltó fogalmazási és helyesírási hibákkal. A csoport tagjai nem voltak restek hamar reagálni, és felhívták a figyelmét arra, hogy nem a legjobb reklám ilyen gyatra minőségű szöveggel megjelenni, még ha nem is „élesben” megy a dolog. Kisvártatva megérkezett a sértődött válasz: a kolléga az általa leadandó szöveget általában még véglegesíti egy arra alkalmas személlyel, de minden megnyilvánulásánál ne várják ezt el tőle, mivel úgyis egymás között vagyunk.

Nagyon tetszett egy érthetően, szabatosan, kioktatás nélkül megfogalmazott válasz, amelyben az írója kifejti: egy szövegíró nem engedheti meg magának, hogy rossz helyesírású, gyatra minőségű írást adjon ki a keze alól, hiszen ez őt minősíti. Ezek után miként forduljon hozzá bizalommal egy potenciális megrendelő, ha még arra sincs igénye, hogy a küldés gomb megnyomása előtt még egyszer átolvassa azt, amit írt? Persze, a fiú nem reagált, azóta sem láttam a csoportban.

Ez az „olvassuk át még egyszer küldés előtt” megfogalmazás mindannyiunkra érvényes. Igen, felgyorsult világunkban alig marad időnk valamire, rengeteg e-mailt (és nem emailt!) írunk, és már alig várjuk, hogy elküldjük, úgy, hogy nem futjuk át előtte a szöveget. Én is jártam már így, és bizony a címzettől érkezett válaszból kiderült, hogy megspóroltam a visszaolvasást, amit nem vett jó néven az illető. Az írás lendülete sokszor elsodor bennünket, kevésbé figyelünk az apró helyesírási jelekre, a szabályokra. Pedig a hitelességünket növeljük, megtiszteljük a címzettet, ha azt a plusz 1-2 percet rááldozzuk az írásmű átfutására. Amit most természetesen én is megteszek, mert tudom, hogy ilyenkor árgus szemmel keresitek a hibákat a szövegemben! ?

Szövegelős szerda: Erdő mellet nem jó lakni…

…mert sok fát kell hasogatni – szól a dalocska és egészen addig rendben is van a dolog, ameddig nem kell írásban megjeleníteni a szöveget. Mert amint nekibuzdulunk, figyelmünket a betűkre kell helyezni, hogy mindegyik meglegyen a szavak végén. Például a „mellett” második t-je, nem úgy, mint a címben. Az utóbbi hetekben számos alkalommal találkoztam ezzel a formával: mellet – a mellett helyett. Érdekes jelenség, és ha visszagondolok, szinte mindig férfiak tévesztették el. Vajon Sigmund Freud mit szólna hozzá?

Piros fog lenni – olvasom máshol. Miért is írunk olyan sokat, amikor sokkal rövidebben is kifejezhetnénk magunkat? Piros lesz – és kész.

Cégünk 1992-ben lett alapítva – ezt egy honlapon láttam. Mivel ismerősöm üzemelteti a portált, írtam neki, hogy a „Cégünket 1992-ben alapítottuk” elegánsabb lenne, szinte e-mail fordultával köszönte az észrevételt és javította. Napjai nagyobb részében németül kommunikál, nem csodálom, hogy néha félresiklik a megfogalmazás.

Ha kiválasszuk a megfelelő gombot… – ah, de gyakori a felszólító módban megfogalmazott kijelentő mód (ilyen nincs a nyelvtanban, ezt én találtam ki most)! Maradjunk a kiválasztjuk-nál, ha lehet.

A végére hagytam a legszebbet: lakás felulyitás – remélem, nem csak nekem állt fel a szőr a hátamon, amikor megláttam! Egyébként aranybánya az internetes hirdetőportál, lesújtó képet kaphatunk honfitársaink helyesírásáról. Helye sírásnak van itt. 🙂

Szövegelős szerda: Szia, Richard Gere!

Akár így is kezdhetném a levelet, amit a legendás színésznek írnék, és biztosan tennék vesszőt a „szia” után. Ugyanis a köszönéssel megszólítjuk az utána nevén nevezett személyt, tehát kéretik kitenni az írásjelet! Ez ma nagyon-nagyon gyakori probléma a levelezésekben.

A másik, amire e gyorstalpaló bejegyzésben felhívnám a figyelmet a „küldd” helyes használata. Sokszor kérnek tőlünk levélben szívességet ismerőseink, netán a főnökünk: küldd el nekem a …-t. Egy d-vel írva. Már hallom is, hogy: „de jó neked, csak ennyi a problémád!”, igen kérem, szépen kérem, tessék helyesen használni a felszólító módot: küldd el legyen a küld el helyett. Előre is köszönöm.  🙂

Visszatérve a megszólításhoz: én nagyon szeretem használni ezt a formát:
Kedves Richard Gere,
a minap láttam egy filmjét…

Tehát, ha a megszólítás után vesszőt teszünk, akkor kisbetűvel folytatódik a mondat. Ha felkiáltójelet teszünk a megszólítás végére, akkor – mivel új mondat kezdődik – természetesen nagybetűvel kezdjük a következő gondolatot.
Ezek apró dolgok, mégis rendezetté teszik közlésünket.

Jut eszembe, ezer éve nem kaptam kézzel írott levelet. Pedig mennyi kedvesség van ebben a gesztusban! Igen, minden bizonnyal kézzel írt levelet küldenék fent nevezett személynek.

Szövegelős szerda: Kovászosuborka-krémleves

Furulyáznak a levelek, ez éven, trakta, robbanni fog a fertőzés – no és ami még igazán tetszett: kovászosuborka-krémleves. Ezeket a kifejezéseket egy ismert borász elektronikus naplójában – blogjában – olvastam. Múlt heti bejegyzésem nyomán gondolták úgy, hogy az igényesség egyik fokmérője a szövegek helyes mivolta.

A borász által elmesélt történetek, a mindennapok apró jelenetei, örömei, az erdőn-mezőn való barangolások, a fertőzés robbanása miatti aggódás, a tikkasztó hőségben dolgozó szőlős emberek iránti tisztelet, a múlt emlékfoszlányaiból előtűnő processziók és ringlispílek, a kisunoka „tudománya” – mind olyan képet hoz elő az olvasóban, amely által részese lesz az elmondottaknak. Olyan hangulatokat, érzéseket enged megszületni bennünk, amelyek azt sugallják: mindennek megvan a maga rendje, helye az életben. Beszippantottak az írások, remélem, hamarosan megszületik a belőlük összefűzött könyv, hogy másoknak is örömöt hozzon.

Számos eldöntendő kérdést kell feltenni egy-egy ilyen szöveg megszerelésekor. Az csak a feladat egyik része, hogy a helyesírás szempontjából rendben legyen a fogalmazás (pl. miként kell írni helyesen a kovászosuborka-krémlevest), de sokszor el kell tűnődni a szórenden, hogy úgy alakítsam-e át a mondatokat, ahogy azt a magyar nyelv megkívánná. Ugyanis szerintem meg kell hagyni az egyénre jellemző kifejezésmódot, mint ahogy a „kisunoka” szót sem írnám két szóba, pedig úgy lenne helyes, ám így még inkább érződik benne az emberpalánta iránt érzett szeretet. Azon már nem is kell gondolkodni, hogy a sokszor használt rövid mondatokat összekössem-e hosszú, több tagból álló összetett mondatokká, mert egy szőlősgazda, egy borász képéhez nekem jobban passzolnak a kopogós mondatok.

Folytathatnám, hogy mennyi szempontot kell figyelembe venni egy szöveg szerkesztésekor, de nem teszem. Mert nem is ez a fontos, hanem az, ha az író a javított fogalmazást olvasva észre sem veszi a változást, és azt mondja: de hiszen, ezt én írtam! Akkor Szövegszaki szája mosolyra húzódik.