Oldal kiválasztása

Szövegelős szerda: Tervezés – majd újra- és újratervezés

Nem tudom, ki hogyan viszonyul a kellemes női hanghoz, amikor a legnagyobb nyugalommal közli a GPS-ből: újratervezés – azaz át kell variálnia a korábban megtervezett útvonalat ahhoz, hogy megérkezzünk a célunkhoz. Egy kicsit kanyargósabb lesz az út, netán hosszabb ideig tart, lehet, még vissza is kell fordulnunk ahhoz, hogy rátaláljunk a helyes irányra, a lényeg mégis az, hogy odataláljunk, ahová indultunk. Valahogy így van ez egy könyv, egy kiadvány megvalósításakor is.

Amikor először beszélgetünk arról a megrendelővel, mondjuk egy cég vezetőjével, hogy mit tartalmazzon az őket, a tevékenységüket bemutató kiadvány, nagyjából meghatározzuk, hogy összesen hány oldal legyen a terjedelem. Majd végigbeszéljük a tartalmat, hogy milyen fejezetekre tagoljuk, melyik mennyire fajsúlyos, azaz hány oldalt ér meg. Ez alapján készítek egy előzetes tervet, általában egy táblázatot, amelyben minden oldal külön szerepel a lényegét meghatározó kifejezéssel (pl. köszöntő, térkép, fotógaléria). Van, amikor még láthatóbbá kell tenni a könyvet vagy újságot: ekkor vágok és hajtogatok, és egy ténylegesen lapozható kis füzetecskét készítek, ráírva az egyes oldalakra, hogy mit tervezünk oda.

Aztán amikor elkészül a kiadvány szövege, összegyűjtjük a fotókat, a táblázatokat, az adatokat, amelyekből grafikont kell rajzolni, egyáltalán a könyvbe kerülő dokumentációt, akkor derül ki, hogy az egyes témákra eredetileg tervezett 4-6 oldal kevés, netalán éppen sok, mert nem tudjuk megtölteni tartalommal. Ekkor történik az első újratervezés. A második ideje akkor jön el, amikor betördeltük a könyvet, és látjuk azt, amit word-ben és jpg-ben nem: egy-egy szövegrésznek inkább máshol lenne a helye, cseréljük fel néhány fejezet sorrendjét, kevés vagy rossz minőségűek a képek. Ide kellene még valami, sajnos, az a szöveg már nem készül el időre, azt cseréljük ki azzal és amazzal, de így nem osztható 4-gyel az oldalszám… Mint látható, a második tervezés, azaz az újratervezés egy hosszabb folyamat.

Mégis ez így van rendjén. Az első terv mindenképpen szükséges ahhoz, hogy elinduljunk, hogy valamihez tartsuk magunkat. Én általában írok egy határidős táblázatot is, hogy lássuk: az egyes feladatokkal mikor kell elkészülni ahhoz, hogy a kitűzött napon nyomdába mehessen az anyag. Aztán ahogy haladunk előre az időben, úgy változnak ezek a dátumok is, de valahogy a végére mindig összerendeződik minden. Mint ahogy most is, amikor egy cég 35 éves évfordulójára készítettünk egy emlékkönyvet.

Szövegelős szerda: Emlékkönyv

„Írok, írok, komponálok, minden tollat összerágok. Mégsem tudok írni mást, ne felejtsük el egymást.” Idézet valamikori emlékkönyvekből, amikor gyerekként mindenféle életbölcsességeket üzentünk barátainknak a majdani jövőre nézve, sőt, mellé még rajzoltunk is valamit, ki-ki tehetsége szerint. Ezeknek az írásos-rajzos emlékeknek az a küldetésük, hogy megörökítsék a valamikori játszópajtást, tanárt, jó barátot, ismerőst, hogy az emlékkönyvet 10-20-50 év múlva lapozva felsóhajtsunk, előhívva valaha volt közös élményeket.

Emlékkönyvet nemcsak magánszemélyek írhatnak, hanem intézmények, vállalatok, közösségek is. Például a megalakulás 20., 25., 30. vagy még többedik évfordulójára készül egy fényképekkel illusztrált, a vállalkozás múltját feldolgozó, a jelenbeli működést bemutató könyv. Amelyben írhatunk a cégalapítóról, annak kalandos és tanulságos életútjáról, sikerének titkáról, feldolgozhatjuk a cég egyes részlegeit, termelőegységeit, bemutathatjuk a kollektívát, amely nélkül nem érhettünk volna el oda, ahol most tartunk. A fotókon megmutathatjuk, hol és mivel dolgozunk, milyen produktumot hozunk létre. Nem utolsó sorban pedig felsorolhatjuk név szerint munkatársainkat.

Egy ilyen emlékkönyv partnereinknek, de a jövőnek is üzen. Utódaink kezükbe vehetik a múltat, képet kaphatnak egy adott pillanatról, hogy tudják értékelni azt, honnan hová érkeztek. A kis kötet azt is magában hordozza, hogy rá tudunk nézni önmagunkra, értékeljük azt, amink van, ahová eljutottunk, és megadjuk magunknak az ünneplés örömét. Hogy merünk és tudunk büszkék lenni önmagunkra, hiszen ha ma egy vállalkozás megéri a 20., 25., 30., netán még többedik évfordulóját, az igenis dicséretre méltó. De jó lesz fellapozni egyszer a megsárgult lapokat!