Oldal kiválasztása

Szövegelős szerda: Blogot? Minek?

Írj blogot!
– biztatott mintegy TÍZ évvel ezelőtt az egyik ismerősöm, én pedig furcsán néztem rá, hogy ugyan miről írhatnék, és főleg, mi okból. Többször eljátszottam a gondolattal, hogy miről is lenne szó a saját blogomban, ültem a buszon, figyeltem ki az ablakon és fejben írtam. A mindennapi tapasztalatokról, a velem történtekről, az azokból levont konzekvenciákról. Aztán ahogy leszálltam a járműről, úgy hessegettem el még a gondolatát annak is, hogy blogírásba kezdjek. Ugyan kit érdekelhetnek az én bölcsességeim?

Aztán az élet rácáfolt erre a kérdésre. Az elmúlt években számos, az online marketinggel, szövegírással kapcsolatos képzésen, tanfolyamon, előadáson, konferencián vettem részt, és szinte mindenhol az egyik „csodafegyverként” beszéltek a blogról. Hogy még mindig nem ment ki a divatból, hogy az egyik legkiválóbb edukációs (Istenem, de sokat hallom ezt a szót mostanság! A jelentése: nevelés, én inkább azt mondanám ebben a tekintetben, hogy szakmai tartalom átadása, tanítás, informálás) lehetőség, ebből ismerik meg az emberfiát, hogy mit tud, milyen szemléletet képvisel.

És tényleg!
Ez egy olyan csatorna, platform, ahol megmutathatjuk magunkat: mivel foglalkozunk, azt hogyan csináljuk, mit tartunk fontosnak a tevékenységünk során, milyen plusz ismereteink vannak, melyek a sajátosságaink, az elveink, mit akarunk átadni, hogyan tudunk segíteni. Lehetőség van arra is, hogy tisztázzunk fogalmakat, reagáljunk történésekre, eseményekre, megmutassuk egy-egy jól sikerült munkánkat, esetleg azt, hogyan tanultunk a ballépéseinkből. Hogy ki és mi húzódik meg mondjuk a Szövegszaki mögött. Bizalmat építünk vele.

Na, de ki olvas bennünket? Kinek van erre ideje?
Visszakérdezek: ki tudja? Lehet, hogy először csak néhányan, akik tudomás szereznek arról, hogy blogot írsz. Majd jönnek azok, akiket érdekel a téma, esetleg valamilyen releváns szakmai tartalmat keresnek, és éppen feldobja adott szóra a kereső a te bejegyzésedet. Szerintem az is roppant hasznos, a magunk számára is, hogy egy-egy alkalommal átgondoljunk néhány témát, mert leírva mégiscsak más, mint elmondva, összeszedettebben fogalmazunk, más szerkezetben látjuk az egészet.

Az azonban biztos, hogy nem fogja mindenki elolvasni a blogunkat.
Ez nem is cél. Azokhoz jut majd el, akiket érint, akik valamilyen problémára keresnek megoldást. Vagy azokhoz, akik néhány perc alatt szeretnének informálódni, valami hasznosat olvasni. Azonban azzal is érdemes tisztában lenni, hogy nem tud mindenki blogot írni. Attól, hogy valaki a szakmája tudósa, még nem feltétlenül válik íróvá. De blogja így is lehet. Ha megíratja valakivel, aki ért hozzá.

Szövegelős szerda: Mit? Kinek? Hová?

Ma inkább kérdezős szerda lesz, mint szövegelős. Az elmúlt hetek, hónapok tapasztalata azt mutatja számomra, hogy a vállalkozók többsége, aki szövegírást kér tőlem, nem tudja pontosan megfogalmazni, hogy hol, milyen tartalommal, kinek szeretne üzenetet eljuttatni. Nem mindegy ugyanis, hogy blogot, PR-cikket, netán hirdetést fogalmazunk-e meg, hiszen más a felépítése, a tagolása, de még a tartalma is az egyes szövegeknek. Fontos tudnunk, hogy kit szólítunk meg vagy informálunk, hiszen könnyedebb stílust engedünk meg magunknak egy huszonéves célcsoportnál, mint egy 45+-osnál. Különbség van a nyomtatott és a digitális megjelenítés között, elég csak a szöveg tagolására gondolnunk.

Nos, akkor nézzünk néhány kérdést, ami segíthet eldönteni, hogy mit, kinek és milyen felületen üzenjünk.

Mi a szöveg célja? – Tájékoztatás? Értékesítés? Figyelemfelhívás?
Kinek szól a szöveg, kikből áll a célcsoport? Milyen szempontok alapján határozom meg őket? – Tizenévesek? Felnőttek? Kisvállalkozók? Sportolni vágyók? Éjjel olvasók?
Hol jelenik meg a szöveg? – Honlapon? Nyomtatott újságban? Közösségi médiában? Könyvben, nyomtatott kiadványban?
Mit akarok közölni? – Információt átadni? Tanítani? Egy újdonságról tájékoztatni? Esettanulmányt leírni?
Mekkora terjedelmű legyen a szöveg? – Blogbejegyzés? 1/1 oldalas (A4) cikk?
Egyszeri megjelenésről, netán többszöriről van szó?
Melyek a legfontosabb kifejezések, amelyeknek mindenképpen szerepelniük kell a szövegben?

Számos szempont felmerülhet még, hiszen minden eset más és más. A legfontosabb mégis az, hogy gondoljuk ki, döntsük el: mit szeretnénk elérni a közléssel.

Én gyakran elképzelem a leendő olvasókat. Mint amikor egyedül ültem egy rádióstúdióban és a mikrofonba beszéltem, akkor is magam előtt láttam arcokat: a szomszédét, az ismerősét, anyukámét. Könnyebb volt hozzájuk szólnom, a hús-vér emberekhez. Egy hirdetés, cikk, blog, webszöveg megrendelésekor is törekedjünk arra, hogy ismerjük meg vagy legalábbis képzeljük el a célcsoportunkat, azokat az embereket, akik látják, olvassák az üzenetünket. Nagyban megkönnyíti a dolgunkat!

 

Szövegelős szerda: Neked könnyű

Neked könnyű, csak leülsz és megírod! Hú, de sokszor hallottam már ezt a mondatot. És igen, voltaképpen (jelentős részben) erről szól a szövegszakiság, ám azt azért nem merem bátran kijelenteni, hogy nekem is könnyű.

Mindenki tehetséges valamiben, amiért a többiek felnézhetnek rá. Valaki kitűnően párosítja az ízeket és színeket, mígnem finomabbnál finomabb ételek kerülnek ki a keze alól. Más gyönyörűen rajzol, megint más profi szinten masszírozza ki a testrészekből a fájdalmat. Nekem az írás, a szövegek világa jutott, a megfogalmazás, a helyesírás készsége. Ami az általános iskolában csillant meg először, amikor egy fogalmazásba beleszőtt kérdéseket nagyon megdicsérte Zsuzsa néni, a magyartanár. Az osztály előtt felolvasta a dolgozatot, hogy bemutassa, milyen változatosságot hozhatnak a szövegbe a jól elhelyezett kérdések. Akkor megtanultam, hogy nem baj, ha a többiektől eltérő módon gondolok dolgokat.

Szöveget írni könnyű. Csak egymás után le kell ütni a billentyűket, és ha megfelelően eltaláltuk a betűket, akkor egy értelmes szöveg kerekedik ki. Ráadásul gyorsabban is lehet írni, mint kézzel, pláne, ha birtokában vagyunk a tíz ujjas vakon gépelés tudományának. Ennyire egyszerű.

Szöveget írni nem is olyan könnyű. Ahhoz, hogy mondanivalónk legyen adott témában, tájékozódni kell. Egy megrendelt szöveg elkészítésénél a kutatómunka, az utánaolvasás, az elmélyedés sokkal több időt elvisz, mint maga az érdemi munka. Erre jól rímel a címben tett megállapítás: neked könnyű. Nem, nem könnyű beleásni magát az embernek hol a pénzügyi világba, hol a vállalkozók mindennapjaiba, a natúr ételek, a pudlik, a beton, a gépgyártás, az épületgépészet, a szakképzés és még ki tudja, hány témába, hogy csak a mostanában feldolgozott területeket említsem. Ha pedig már megvan az, hogy mit is írjunk, tehát a mondandó, akkor tényleg nem nagy ördöngösség billentyűzetet ragadni.

Talán az a legkönnyebb, ha az ember a saját gondolatait fogalmazza meg. Már hallom is, amint író ismerőseim felsóhajtanak, hogy hányszor kell kihúzni, átírni, átszerkeszteni egy-egy írás bekezdéseit. Van, amikor egész fejezet megy a kukába, pedig mennyit rágódik az alkotó az egyes szavakon, szókapcsolatokon, mondatokon! És mégis, amikor az összképet tekintjük, rájövünk, nincs is rá szükség. Egy tartalommarketinges képzésen, ahol az eladást támogató szövegek, tartalmak írásáról volt szó, az előadó – gyakorlott író – azt mondta, szinte mindig kihúzzák az első bekezdést, pedig azzal szenvednek a legtöbbet. Mégis, kellenek a bevezető ujjgyakorlatok, az a kezdeti néhány lépés, hogy rátérjenek a lényeg felé vezető útra.

Az írás nemcsak írásból áll, és annál sokkal tovább tart, mint bepötyögni egymás után a betűket. Komoly szellemi munka, ami tájékozottságot, összeszedettséget, szervezett gondolkodást, rendszerezést igényel. Egy jó szöveg a mennybe emel vagy a pokolba juttat. Egy jó szöveg rengeteg olvasót, vásárlót vonz, de ugyanennyit el is tántorít adott témától, terméktől. Ma már egyre többen értékelik, becsülik a jól fogalmazó, jól író szakembereket. Legyen szó újságcikkről, blogról, brosúráról, alkalmi kiadványról, könyvről, web- és weblap szövegről…

Szövegelős szerda: Blogból könyvet?

Igen! Nagyon jó ötlet! De miért is kellene egy blogból könyvet szerkeszteni, amikor minden ott van a honlapon? A válasz egyszerű: azért, mert teljesen más sül ki belőle, és talán egy könyv valahogy jobban fennmarad, mint egy-egy különálló szöveg.

Ott vannak például a virágok: rózsa, liliom, tulipán, frézia, liziantusz. Egyenként is mind szép, más-más hangulatot hoznak abba a térbe, ahol pompáznak. Ám ha csokorba rendezzük őket, egészen más összhatást érünk el velük. Az egyes virágszálak hatnak egymásra, nem mindegy, hogy melyik fajtát és melyik színt helyezzük a másik mellé, mekkora mennyiséget használunk fel a bokréta elkészítéséhez. Ha sok a liliom, agyonnyomja a fréziát, és az illatát sem hagyja érvényesülni. Ám ha tulipánból teszünk többet a virágkötegbe, akkor elveszik mellettük a liziantusz szépsége. Valahogy így van ez a blogból könyv esetében is.

Nemrégiben egy kedves ismerősöm blogkönyvét szerkesztettem. Több éve írja a bejegyzéseket különböző témakörökben, így volt miből válogatni. Először is végigolvastam, végignéztem több tucat anyagot. Jegyzeteltem, szelektáltam, csoportosítottam, majd a fő témákat létrehozva besoroltam alájuk a kiválasztott bejegyzéseket. Volt olyan írás, ami ott, adott helyen megállta a helyét, akkor, amikor íródott, aktuális volt, ám egy gyűjteményes műben már nem lett volna létjogosultsága. A legtöbbjük azonban időtálló gondolatokat tartalmazott és egy logikai sorba felfűzve támogatta a szövegben előtte és utána álló bejegyzéseket. Aztán jött az egyeztetés a bloggerrel, létrehoztunk újabb fő témát, egy új fejezetet, ami korábban nem is szerepelt a blogban, mégis kiegészítette a könyvet, átvariáltuk a fejezetek sorrendjét… Nem részletezem az egyes munkafázisokat, a lényeg, hogy az egész több lett, mint a részek összessége. Az külön öröm, hogy nagyon élveztem a munkát, rengeteget tanultam a szöveg olvasása közben.

Ma rengetegen írnak blogot. Szeretjük, várjuk, érdeklődéssel olvassuk az újabb és újabb témákat és bejegyzéseket. Elgondolkodunk, mosolygunk rajtuk, megfogadjuk a tanácsot, felkiáltunk, hogy: „de jó ötlet!” és elkészítjük, továbbgondoljuk a témát. De az a kérdés foglalkoztat, hogy miként, hol marad fenn az a sok tudás, tapasztalat, amely a blogokban leíródik? Igen, talán egy blogból készült könyvben.