Oldal kiválasztása

Lehetne: nagyon szeretem önt. Vagy: önt szeretem nagyon. És még: Önt nagyon szeretem. De leginkább: szeretem önt, nagyon! (És a „nagyon zene” mintájára: nagyon önt szeretem…)

No, a címben írt szósorrenden igen gyakran megakad a szemem (és szereléskor az egerem), nekem úgy tetszik, mintha a mondat végén még eszébe jutna valami az írónak és azt odabiggyesztené. Persze, értjük, hogy mit akar velünk tudatni a közlő, ám a mondat íve helyett bukfenc lesz a vége. Nagyon szeretem önt. Ebben a sorrendben a „nagyon” még hangsúlyosabbá teszi a szeretem szót, így szerintem lényegesen erőteljesebb a kifejezés mondanivalója. A szavak sorrendjének hatása van az értelmezésre is, hiszen az „önt szeretem nagyon” azt jelenti, hogy nem mást, hanem önt szeretem. A „szeretem önt, nagyon” pedig drámai hangvételű, szinte hallom is azt a rövid csendet, ami a „szeretem önt” után, a „nagyon” előtt keletkezik, nyomatékosítva az érzelem mélységét.

Légyszíves – légyszives – légy szíves. A legyél szíves rövidített változatáról van szó, ha így jegyezzük meg, biztosan külön írjuk a két szót. Egyébként a szövegszerkesztő helyesírás-ellenőrzője simán szétszedi két szóra, ha egybeírjuk. A légyszives meg, ugye, légyszívvel ellátottat jelent. 🙂

%d blogger ezt szereti: