Oldal kiválasztása

Az a baj, hogy a szöveget előállítók egy (jelentős) részében nincs meg a közlésvágy, és ez meglátszik az elkészült írásművön is – mondta a minap nekem egy jelentős hazai szaktekintélynek számító PR-szakember. Igazat adtam neki, mert magam is azt gondolom, hogy ha nem akarunk közölni, tudatni valamit másokkal, akkor inkább ne írjunk. Holott éppen ennek az ellenkezőjéről szólnak a tartalomgyártással, az online marketinggel foglalkozó szakemberek: írjunk, írjunk, írjunk, rendszeresen, szakmai anyagokat, hogy ezekből is lássák a hozzáértésünket, ezzel is növeljük a hitelességünket.

Tulajdonképpen nekik is igazuk van. Rengeteg cikk, bejegyzés, szakmai anyag ad ötleteket, hogy miből lehet generálni a bejegyzéseket: ügyfélvisszajelzés, személyes tapasztalat (mint ahogy ennek a bejegyzésnek is egy beszélgetés volt az elindítója), termékismertető, hasznos olvasnivaló ajánlása és még sorolhatnám. Írni KELL, posztolni KELL, mert itt az ideje, várják, fenn kell tartani a figyelmet, mert ha ma nem vagyok látható, holnapra elfelejtenek… Sokszor a mennyiség rovására megy a minőség, és ha már a csapból is mi folyunk, nem nagyobb-e az esélye annak, hogy továbbgörgetnek, letiltanak, átlapoznak, azaz éppen hogy nem olvasnak?

Itt az idő, valamit posztolni kell! – nagy úr a késztetés. Valamit összehoz az ember, azzal az attitűddel, hogy KELL, és nem azzal, hogy „szeretném veled tudatni”, „ez el kell mondanom, nehogy lemaradj róla”. És bizony a közlésvágy nélküli írások kicsit szürkék, kicsit unalmasak, laposak lesznek. Darabra megvannak ugyan, még információ is van bennük, de nem az igaziak. Persze, ki lehet pipálni őket a cheklisten, feladat letudva, de valami elveszett. Úgyhogy szerintem először keressük meg a közlésvágyat (valahol itt ólálkodik ám, csak szeret rejtőzködni), és úgy ragadjunk billentyűzetet. Sokkal könnyebben megy majd a munka! Tapasztaltam, hiszen ez a bejegyzés is így születhetett meg (12 és fél perc alatt). ?

%d blogger ezt szereti: