Oldal kiválasztása

Szerintem nem tudta Horváth Imre, hogy: könyvbe írni tilos! Azt tanultuk valamikor az iskolában a tanító nénitől, hogy nem írunk a könyvbe, legfeljebb a tankönyvbe, oda is csak ceruzával. Ezzel szemben Horváth Imre nem átallott tollat ragadni és ákombákom betűkkel belekanyarintani a kötet elejébe: Horváth Imre tulajdona, 1965. A minap vásároltam a megkopott, sárga lapos, puha fedelű 3 kötetes regényt (Olcsó Könyvtár) egy antikváriumban. A kedvelt ifjúsági regényt évtizednél is hosszabb idő óta nem adta ki egy könyvkiadó sem, ezért már csak a régi könyvek boltjában lehet beszerezni.

Szóval egy helyen sikerült találnom belőle egy példányt, és amint kinyitottam, szembeköszönt Horváth Imre. Talán ha közelebbről megnézem, felfedezhetem, hogy nem is tintával, hanem tintaceruzával jegyezte be becses nevét a 3. oldalra. Szeretem, hogy valaki így hagyja ott a nyomát. Talán valakinek kölcsönadta tulajdonosa, azért írta bele a nevét, vagy azért, mert fontos volt számára, netán büszke volt könyvére. Hány megírt kötetet őrzünk polcainkon! A családtagoktól kapott kedves sorokat, a szerelmünk által megfogalmazott édes szavakat, a jutalomként adott elismerő gondolatokat tartalmazó könyvek mellett ott sorakoznak a dedikált példányok egy-egy tartalmas beszélgetés, energiával feltöltő találkozás emlékeként. Elég felnyitnunk a fedelet, máris feltör a valaha volt kellemes érzés.

Néhány éve belelapozhattam egy általam igen tisztelt ismerősöm könyvtárában található könyvekbe. Nemhogy tollal berajzolt aláhúzások, de odaírt megjegyzések, post-itek is tarkították az egyes oldalakat. Na, jó, nem szépirodalmi, hanem szakmai könyvekről volt szó, mégis szinte felujjongtam. Mert mire is való a könyv, ha nem arra, hogy a tartalmát megértsük, és a mindennapjainkban használjuk. Ezért ma már én is bátran használom a könyveket, így sokkal gyorsabban megtalálom azt az információt, segítséget, amit keresek.

Hol van ehhez képest Horváth Imre? És ki tudja, hátha egyszer az én könyveimet is majd fellapozza valaki, aki belőlük értesül arról, hogy léteztem. Igaz, a nevemet nem szoktam beleírni egyikbe sem.

(Sajnos nem tudom mellékelni az említett könyvet, éppen átfazonírozáson van a könyvkötőnél.)

%d blogger ezt szereti: