Oldal kiválasztása

„Én alapjában véve egy elégedetlen ember vagyok. Ha valamit megalkotok és készen van, rögtön elkezdem vizsgálni – nem szándékosan -, hogy mi nem jó rajta, és azt miként kellene kijavítani.”
Ez az idézet egy cég 25 éves évfordulóján elhangzott beszédből való, amelyet a cégalapító tulajdonos mondott el. A beszédben szó volt arról, hogy ez az „elégedetlenség” alapozta meg a vállalkozást, hiszen mindig jobb és jobb akart lenni a szakmájában. Hogy előfordult, a felesége állt a gép mögé, ha egy sürgős munkát be kellett fejezni. De beszélt a csapatról, a munkatársakról, akik közül nem egy 25 éve dolgozik velük a vállalkozásban.

A beszédet követően többen gratuláltak a szónoknak, kiemelve azt, hogy érdekes, személyes hangvételű volt az értekezés, amely folyamatosan képes volt fenntartani a figyelmet. Az a néhány perc nem volt „üresjárat”, hanem élményt, információt nyújtott, olyan tartalmat, amelyből a hallgatóság megismerhette egy vállalkozás két és fél évtizedes sikerének titkát az ember szemszögéből.

Miért fontos ez? Életünk során számtalan beszédet hallgatunk meg. Nem egy közülük vagy a tartalma, vagy az előadásmódja miatt nem köt le bennünket, esetleg úgy érezzük, nem hozzánk szól a szónok. Nemrégiben egy általános iskola alsó tagozatos diákjai előtt beszélt egy gyár felsővezetője, felnőtteknek szóló stílusban. Mi értettük, miről van szó, a gyerekek nem. Az utána következő felszólaló, egy tanár sokkal személyesebb hangot ütött meg, szó szerint mesélt a gyerekeknek, ezzel magára vonta a figyelmet.

Tehát, ha beszédet írunk, mondunk, vegyük figyelembe: kihez szólunk, mit akarunk elmondani, bennünket mennyi ideig köt le egy beszéd, és ami a legfontosabb: mi szívesen meghallgatnánk a mondanivalót? Az előadásmódnál pedig: úgy adjuk át a tartalmat, hogy akihez szólunk, megértse. Hiszen neki akarjuk átadni a gondolatainkat.

%d blogger ezt szereti: