Oldal kiválasztása

„Írok, írok, komponálok, minden tollat összerágok. Mégsem tudok írni mást, ne felejtsük el egymást.” Idézet valamikori emlékkönyvekből, amikor gyerekként mindenféle életbölcsességeket üzentünk barátainknak a majdani jövőre nézve, sőt, mellé még rajzoltunk is valamit, ki-ki tehetsége szerint. Ezeknek az írásos-rajzos emlékeknek az a küldetésük, hogy megörökítsék a valamikori játszópajtást, tanárt, jó barátot, ismerőst, hogy az emlékkönyvet 10-20-50 év múlva lapozva felsóhajtsunk, előhívva valaha volt közös élményeket.

Emlékkönyvet nemcsak magánszemélyek írhatnak, hanem intézmények, vállalatok, közösségek is. Például a megalakulás 20., 25., 30. vagy még többedik évfordulójára készül egy fényképekkel illusztrált, a vállalkozás múltját feldolgozó, a jelenbeli működést bemutató könyv. Amelyben írhatunk a cégalapítóról, annak kalandos és tanulságos életútjáról, sikerének titkáról, feldolgozhatjuk a cég egyes részlegeit, termelőegységeit, bemutathatjuk a kollektívát, amely nélkül nem érhettünk volna el oda, ahol most tartunk. A fotókon megmutathatjuk, hol és mivel dolgozunk, milyen produktumot hozunk létre. Nem utolsó sorban pedig felsorolhatjuk név szerint munkatársainkat.

Egy ilyen emlékkönyv partnereinknek, de a jövőnek is üzen. Utódaink kezükbe vehetik a múltat, képet kaphatnak egy adott pillanatról, hogy tudják értékelni azt, honnan hová érkeztek. A kis kötet azt is magában hordozza, hogy rá tudunk nézni önmagunkra, értékeljük azt, amink van, ahová eljutottunk, és megadjuk magunknak az ünneplés örömét. Hogy merünk és tudunk büszkék lenni önmagunkra, hiszen ha ma egy vállalkozás megéri a 20., 25., 30., netán még többedik évfordulóját, az igenis dicséretre méltó. De jó lesz fellapozni egyszer a megsárgult lapokat!

%d blogger ezt szereti: