Oldal kiválasztása

Szövegelős szerda: Kis helye sírási továbképző

Megtelt a kis papírom, amit mindig magam mellett tartok, ha írok. A cetlire feljegyzem azokat a szavakat, amelyeknek hibás alakjával találkozom. Ahogy a grafológiában mondják, „egy jel nem jel”, azaz egy db betű írásából nem lehet az íróra vonatkozó következtetést levonni, úgy én sem vetem papírra azt a szót, amit egy alkalommal látok helytelenül a szövegben. Azok szerepelnek a listán, amelyekkel többször is összefutottam. Van olyan kifejezés, akivel már messziről integetünk egymásnak, ha néhány méterrel megközelítjük a másikat.

Itt van mindjárt a mellett – két db l-lel és két db t-vel. Így talán könnyű megjegyezni, hogy mind a kettőből kettő van. (És még az e-ből is. 😊)
Aztán a hirdetés – nem hírdetés!
Régen nem találkoztam a siserahad szóval, könnyen úgy írja le az ember: siserehad (ahogy egyébként ejtjük is), mégis siserahadnak írjuk.
Vígasztal helyett vigasztal a helyes forma.
Egyik kedvencem a mulasztja. Bár szerintem úgy lenne helyes, hogy a pirula elmúlasztja a fejfájást, nincs ilyen kifejezés, ebben az értelmében, no, meg abban is, ha valaki elmulasztja megnézni a tévéműsort: mulasztja. Ez az egy alakja van a helyesírási szabályzat szerint.
ÁFA-mentes helyett: áfamentes.
Egyenlőre – ha időhatározó: egyelőre nem szeretnék vásárolni, akkor EGYELŐRE! Nagyon sokszor hibásan használják a szövegben.
Árú – ha iparcikket jelöl, akkor áru, rövid u-val. Abban az esetben, ha valaminek az áráról van szó, pl. alacsony árú termék, akkor hosszú ú-val írjuk. És így is ejtjük.
Toppon van – ilyen nincs, topon van, és a női felsőt is topnak írjuk helyesen.
Heseget helyett hesseget.
Játszunk el – ha felszólító módban írjuk: játsszunk el (egy zenedarabot).
Dícsér – ugyanúgy, mint a hirdetés, rövid i-vel írandó. (A helyesírás-ellenőrző ki is javította nekem rögvest, ahogy leírtam a szót.) Tehát dicsér.
Muszály – NEM ly! Jegyezzük meg úgy, hogy ez nem uszály, tehát pont az ellentéte az írásmódja: muszáj.
Szerbusz – nem busz! Szervusz – latin eredetű köszönés, eredeti alakja: servus, jelentése: szolga.
Pánik szerűen helyett pánikszerűen. Szerintem ez adja magát.
Elfolytson – na, erre azért felszisszentem. Egy szövegben kétszer is így szerepelt. Pedig sokkal szebben néz ki, ha így írjuk: elfojtson.
És végül ne legyen lelkiismeretfurdalásunk. Nyugodtan írjuk így: lelkiismeret-furdalás. Könnyebben ki is olvassa mindenki, miről is van szó.

 

Szövegelős szerda: Blogot? Minek?

Írj blogot!
– biztatott mintegy TÍZ évvel ezelőtt az egyik ismerősöm, én pedig furcsán néztem rá, hogy ugyan miről írhatnék, és főleg, mi okból. Többször eljátszottam a gondolattal, hogy miről is lenne szó a saját blogomban, ültem a buszon, figyeltem ki az ablakon és fejben írtam. A mindennapi tapasztalatokról, a velem történtekről, az azokból levont konzekvenciákról. Aztán ahogy leszálltam a járműről, úgy hessegettem el még a gondolatát annak is, hogy blogírásba kezdjek. Ugyan kit érdekelhetnek az én bölcsességeim?

Aztán az élet rácáfolt erre a kérdésre. Az elmúlt években számos, az online marketinggel, szövegírással kapcsolatos képzésen, tanfolyamon, előadáson, konferencián vettem részt, és szinte mindenhol az egyik „csodafegyverként” beszéltek a blogról. Hogy még mindig nem ment ki a divatból, hogy az egyik legkiválóbb edukációs (Istenem, de sokat hallom ezt a szót mostanság! A jelentése: nevelés, én inkább azt mondanám ebben a tekintetben, hogy szakmai tartalom átadása, tanítás, informálás) lehetőség, ebből ismerik meg az emberfiát, hogy mit tud, milyen szemléletet képvisel.

És tényleg!
Ez egy olyan csatorna, platform, ahol megmutathatjuk magunkat: mivel foglalkozunk, azt hogyan csináljuk, mit tartunk fontosnak a tevékenységünk során, milyen plusz ismereteink vannak, melyek a sajátosságaink, az elveink, mit akarunk átadni, hogyan tudunk segíteni. Lehetőség van arra is, hogy tisztázzunk fogalmakat, reagáljunk történésekre, eseményekre, megmutassuk egy-egy jól sikerült munkánkat, esetleg azt, hogyan tanultunk a ballépéseinkből. Hogy ki és mi húzódik meg mondjuk a Szövegszaki mögött. Bizalmat építünk vele.

Na, de ki olvas bennünket? Kinek van erre ideje?
Visszakérdezek: ki tudja? Lehet, hogy először csak néhányan, akik tudomás szereznek arról, hogy blogot írsz. Majd jönnek azok, akiket érdekel a téma, esetleg valamilyen releváns szakmai tartalmat keresnek, és éppen feldobja adott szóra a kereső a te bejegyzésedet. Szerintem az is roppant hasznos, a magunk számára is, hogy egy-egy alkalommal átgondoljunk néhány témát, mert leírva mégiscsak más, mint elmondva, összeszedettebben fogalmazunk, más szerkezetben látjuk az egészet.

Az azonban biztos, hogy nem fogja mindenki elolvasni a blogunkat.
Ez nem is cél. Azokhoz jut majd el, akiket érint, akik valamilyen problémára keresnek megoldást. Vagy azokhoz, akik néhány perc alatt szeretnének informálódni, valami hasznosat olvasni. Azonban azzal is érdemes tisztában lenni, hogy nem tud mindenki blogot írni. Attól, hogy valaki a szakmája tudósa, még nem feltétlenül válik íróvá. De blogja így is lehet. Ha megíratja valakivel, aki ért hozzá.

Szövegelős szerda: Mit? Kinek? Hová?

Ma inkább kérdezős szerda lesz, mint szövegelős. Az elmúlt hetek, hónapok tapasztalata azt mutatja számomra, hogy a vállalkozók többsége, aki szövegírást kér tőlem, nem tudja pontosan megfogalmazni, hogy hol, milyen tartalommal, kinek szeretne üzenetet eljuttatni. Nem mindegy ugyanis, hogy blogot, PR-cikket, netán hirdetést fogalmazunk-e meg, hiszen más a felépítése, a tagolása, de még a tartalma is az egyes szövegeknek. Fontos tudnunk, hogy kit szólítunk meg vagy informálunk, hiszen könnyedebb stílust engedünk meg magunknak egy huszonéves célcsoportnál, mint egy 45+-osnál. Különbség van a nyomtatott és a digitális megjelenítés között, elég csak a szöveg tagolására gondolnunk.

Nos, akkor nézzünk néhány kérdést, ami segíthet eldönteni, hogy mit, kinek és milyen felületen üzenjünk.

Mi a szöveg célja? – Tájékoztatás? Értékesítés? Figyelemfelhívás?
Kinek szól a szöveg, kikből áll a célcsoport? Milyen szempontok alapján határozom meg őket? – Tizenévesek? Felnőttek? Kisvállalkozók? Sportolni vágyók? Éjjel olvasók?
Hol jelenik meg a szöveg? – Honlapon? Nyomtatott újságban? Közösségi médiában? Könyvben, nyomtatott kiadványban?
Mit akarok közölni? – Információt átadni? Tanítani? Egy újdonságról tájékoztatni? Esettanulmányt leírni?
Mekkora terjedelmű legyen a szöveg? – Blogbejegyzés? 1/1 oldalas (A4) cikk?
Egyszeri megjelenésről, netán többszöriről van szó?
Melyek a legfontosabb kifejezések, amelyeknek mindenképpen szerepelniük kell a szövegben?

Számos szempont felmerülhet még, hiszen minden eset más és más. A legfontosabb mégis az, hogy gondoljuk ki, döntsük el: mit szeretnénk elérni a közléssel.

Én gyakran elképzelem a leendő olvasókat. Mint amikor egyedül ültem egy rádióstúdióban és a mikrofonba beszéltem, akkor is magam előtt láttam arcokat: a szomszédét, az ismerősét, anyukámét. Könnyebb volt hozzájuk szólnom, a hús-vér emberekhez. Egy hirdetés, cikk, blog, webszöveg megrendelésekor is törekedjünk arra, hogy ismerjük meg vagy legalábbis képzeljük el a célcsoportunkat, azokat az embereket, akik látják, olvassák az üzenetünket. Nagyban megkönnyíti a dolgunkat!

 

Szövegelős szerda: Tervezés – majd újra- és újratervezés

Nem tudom, ki hogyan viszonyul a kellemes női hanghoz, amikor a legnagyobb nyugalommal közli a GPS-ből: újratervezés – azaz át kell variálnia a korábban megtervezett útvonalat ahhoz, hogy megérkezzünk a célunkhoz. Egy kicsit kanyargósabb lesz az út, netán hosszabb ideig tart, lehet, még vissza is kell fordulnunk ahhoz, hogy rátaláljunk a helyes irányra, a lényeg mégis az, hogy odataláljunk, ahová indultunk. Valahogy így van ez egy könyv, egy kiadvány megvalósításakor is.

Amikor először beszélgetünk arról a megrendelővel, mondjuk egy cég vezetőjével, hogy mit tartalmazzon az őket, a tevékenységüket bemutató kiadvány, nagyjából meghatározzuk, hogy összesen hány oldal legyen a terjedelem. Majd végigbeszéljük a tartalmat, hogy milyen fejezetekre tagoljuk, melyik mennyire fajsúlyos, azaz hány oldalt ér meg. Ez alapján készítek egy előzetes tervet, általában egy táblázatot, amelyben minden oldal külön szerepel a lényegét meghatározó kifejezéssel (pl. köszöntő, térkép, fotógaléria). Van, amikor még láthatóbbá kell tenni a könyvet vagy újságot: ekkor vágok és hajtogatok, és egy ténylegesen lapozható kis füzetecskét készítek, ráírva az egyes oldalakra, hogy mit tervezünk oda.

Aztán amikor elkészül a kiadvány szövege, összegyűjtjük a fotókat, a táblázatokat, az adatokat, amelyekből grafikont kell rajzolni, egyáltalán a könyvbe kerülő dokumentációt, akkor derül ki, hogy az egyes témákra eredetileg tervezett 4-6 oldal kevés, netalán éppen sok, mert nem tudjuk megtölteni tartalommal. Ekkor történik az első újratervezés. A második ideje akkor jön el, amikor betördeltük a könyvet, és látjuk azt, amit word-ben és jpg-ben nem: egy-egy szövegrésznek inkább máshol lenne a helye, cseréljük fel néhány fejezet sorrendjét, kevés vagy rossz minőségűek a képek. Ide kellene még valami, sajnos, az a szöveg már nem készül el időre, azt cseréljük ki azzal és amazzal, de így nem osztható 4-gyel az oldalszám… Mint látható, a második tervezés, azaz az újratervezés egy hosszabb folyamat.

Mégis ez így van rendjén. Az első terv mindenképpen szükséges ahhoz, hogy elinduljunk, hogy valamihez tartsuk magunkat. Én általában írok egy határidős táblázatot is, hogy lássuk: az egyes feladatokkal mikor kell elkészülni ahhoz, hogy a kitűzött napon nyomdába mehessen az anyag. Aztán ahogy haladunk előre az időben, úgy változnak ezek a dátumok is, de valahogy a végére mindig összerendeződik minden. Mint ahogy most is, amikor egy cég 35 éves évfordulójára készítettünk egy emlékkönyvet.

Szövegelős szerda: Korrektúrázni csak korrektül!

Mondjuk, először azt írtam a címbe, hogy korrekten, de felcsaptam A magyar helyesírás szabályai 12. kiadását és megnéztem, hogy ezt a szót hogyan jegyzi (364. oldal). Ekkor láttam, hogy a korrektül forma is helyes és megtetszett. Magam biztosan a „korrekt módon” változatot használnám, de nem baj, ha néha elhagyjuk a komfortzónánkat.

Tulajdonképpen nem is erről akarok írni, hanem mint egy korábbi bejegyzésem folytatásaként még a korrektor munkájáról. A „Kérek egy korrektort!” című szösszenetben ugyan szó esett arról, hogy a helyesírási, nyelvhelyességi mellett a tipográfiai hibákat is kijavítja a közlésre szánt szövegben, azonban utóbbi kevesebb figyelmet kapott. Márpedig igen fontos e terület is, hiszen egy kiadvány, könyv kézbe vételekor ez hamarabb szembeötlik, mint maga a szöveg.

Erre egy, a napokban elkészült könyv kapcsán jöttem rá. A kiadvány egy cég működésének 35. évfordulójára született meg, mérnökök megrendelésére. Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert a munka során több alkalommal visszaköszönt a mérnöki precizitás mind a szöveget, mind a képes tartalmat tekintve. Ahogy haladtunk előre a tördelésben, előfordult, hogy az eredeti elképzeléshez képest új fejezetet kellett nyitnunk, a tartalmat diagramokkal (és nem diagramm!!), ábrákkal egészítettük ki, amelyek szintén egy-egy fejezetet képeztek, így a címüket is annak megfelelően kellett kialakítani. De ez elsőre nem mindig sikerült.

Nos, a precíz mérnöki szemek sem szúrták ki, hogy a fejezetcímeket egységesíteni kell betűméret, betűtípus, szín és megjelenés (ebben az esetben pl. csupa nagybetűt használtunk) szerint, hogy a közcímek alkalmazása szintén egységes kell, hogy legyen. Például egy, a tördelő által elfelejtett, bekezdést lezáró jelölés hiánya teljesen átrendezheti az oldalt, ám egy sasszemű korrektornak ezt látnia kell. Mint ahogy azt is, ha elcsúszik (vagy a margón kívülre csúszik) egy képaláírás, a felsorolásoknál az egymás alatt lévő szövegrészek nem egy vonalban kezdődnek, az oldalak átrendezése után nem javították a tartalomjegyzéket, a szövegben használt azonos kifejezések különféleképpen szerepelnek (KONTAKT vagy Kontakt), mint ahogy a számok is (pl. 3.000 vagy 3 000), helyes-e az oldalszámozás, esetleg hibás-e az élőfej, megvan-e a hasábegyensúly. Én még a kolofont (vagy impresszumot, azaz a könyvvel, a kiadvánnyal kapcsolatos legfontosabb technikai jellegű információkat tartalmazó részt) is mindig átolvasom, részint azért, mert abban is szerepelhet elütés, szövegbeli hiba, másrészt az elrendezést is megnézem, mert előfordult már, hogy zavaróan nagy betűkkel szerkesztette meg a tördelő.

Ugye, mennyi mindenre kell figyelni ahhoz, hogy egy könyv, egy kiadvány rendezett képet adjon? Csak akkor vesszük észre, hogy hanyag munkát végeztek a szerkesztők, ha nincs meg az összkép harmóniája. Sokszor nem is tudjuk, hogy mi a zavaró, hiszen egy nem szakértő szem nem látja meg a hibákat, mégis érzi, hogy valami nincs rendben. Nos, most már érthető, hogy mennyivel lesz jobb egy kiadvány, ha nem spóroljuk meg a korrektor munkáját?