Oldal kiválasztása

Szövegelős szerda: Miért sértődnek meg a „guruk”?

Talán mert hiúak. Vagy mert nem tartják fontosnak a pontosságot. Netán „ugyan, ki ez a Szövegszaki, aki megmondja a tutit?” Nos, én nem sértődöm meg az elmaradt válaszok miatt, csak elgondolkodom. De miről is van szó?

Számos marketinggel, szövegírással kapcsolatos ismeretanyagot (blogot, FB-csoportot, könyvet, szakmai vitát) követek figyelemmel. Rengeteget tanulok belőlük, általuk értesülök az új trendekről, vagy elgondolkodtatnak, illetve cselekvésre sarkallnak. Ezúton is kifejezem hálámat nekik. DE amikor azt látom, hogy a nyomtatott (kemény fedeles!) könyv tele van helyesírási, fogalmazási és gépelési hibával, holott a tartalom jó, akkor nem tudom türtőztetni magamat és írok a „guru”-nak. Ezt eddig hat alkalommal tettem meg és csupán egyszer érkezett válasz a levelemre.

Az egyik tartalommarketingről szóló könyv szerzőjének az általa ajánlott séma szerint írtam meg az észrevételeimet. A könyvben leírja lépésről lépésre, hogy miként fogalmazzuk meg, ha valamiben hibát találtunk (kezdjük azzal, hogy dicsérjük, mennyi munkát fektetett bele stb., csak aztán térjünk rá a mondandónkra, illedelmes hangnemben…). Nos, én pontosan ezt a sorvezetőt követtem és tényleg nem a bántás szándéka vezérelt, sokkal inkább a segítésé. Felajánlottam neki szövegszerelős szolgáltatásomat is. A válasz: mély hallgatás. De ugyanúgy nem jelzett vissza legutóbb az a kolléga sem, aki egy igényes videós tananyagot küldött, akinek minden apró részlet a helyén van a megjelenését illetően (a logója, az énmárkája, a honlapja, látszik, hogy ügyel arra, milyen képet sugall magáról), csupán a videósorozatot kísérő szöveget kellene kissé gatyába rázni. Szerintem nem illik a képbe (és mennyit ront a komolyságán, a hitelességén), ha úgy kezdi a levelét: Hagy kérdezzem meg… ami, ugye, Hadd kérdezzem meg lenne helyesen.

Az az egy, aki válaszolt a levelemre, megköszönte a jelzést, írta, hogy már dolgozik a szövegeinek helyességén. De miért nehéz belátni a hibákat? Miért nem hiszik el végre a szakértők, a guruk, hogy a róluk alkotott képhez hozzátartozik az is, hogy HOGYAN kommunikálnak, nem csak az, hogy MIT? És most nem arról van szó, hogy néhány vessző elmarad vagy máshová kerül, mint ahová való (Szia, Tünde – a szia után az esetek 90%-ában nincs vessző, pedig kellene), hanem a durva, szembeszökő helyesírási és fogalmazási hibákról. Rontja a megértést, eltereli a figyelmet, nem olyan mértékben jön át a mondanivaló, ahogy a közlő szándéka szerint lenne. Tudom, ez csak egy apró részlet. De, mint tudjuk, a lényeg sokszor az apró részletekben rejtőzik.

(fotó:pixabay)