Oldal kiválasztása

Szövegelős szerda: Írj nyugodtan!

Vagy inkább nyugodtan írj. Mert szerintem egyáltalán nem mindegy, hogy milyen körülmények között állunk neki egy blogbejegyzés, cikk, tanulmány, netán a könyvünk megírásának. Van, akit nem zavar, ha beszélnek körülötte, másnak éppen csendre van szüksége a koncentráláshoz. Ülhetünk íróasztalnál vagy tengerparton egy laptoppal az ölünkben, kinek a reggel, kinek az éjszaka az aktív időszak, van, akinek szükséges, hogy ráhangolódjon a munkára. Végül is egy a lényeg: számodra legyenek ideálisak a körülmények.

 

Milyenek legyenek a körülmények?

Írj ott és úgy, ahogy a lehetőségek megengedik, amiként számodra a legkényelmesebb. Nekem szükségem van egy íróasztalra, saját sarokra, egy kényelmes székre, amelynek a támlája tartja a hátamat. Legyenek elérhető közelségben azok a tárgyak, eszközök, amelyek szükségesek a munkámhoz: toll és papír, a jegyzetfüzetem, a noteszem, egy pohár víz (nagyon fontos!), a helyesírási szabályzat (naponta többször is kinyitom), a hangfelvevőm, az aktuális iratok, újságok, nyersanyagok, a telefonom, és a laptop mellett egy kényelmes, a csuklót megtámasztó billentyűzet. Nem tudok a laptop klaviatúráján írni, mivel vakon és elég gyors tempóban gépelek, számomra nem megfelelő a kéztartás, amellyel a billentyűket kezelem, így gyorsan elfárad a kezem. Leginkább csendben tudok dolgozni, ültem már olyan irodában, hogy 2-3 munkatársam beszélt, telefonált szinte folyamatosan, így igen fárasztó volt szöveget írni. Azért is jó számomra, hogy a dolgozósarkomban írok, mert így el tudom különíteni a többi tevékenységemtől. Ez a munkahelyem. A családom is tudja, hogy ha itt ülök, akkor dolgozom, és nem zavarnak. Találd meg, hogy te milyen körülmények között tudsz legjobban írni.

 

Előkészület, ráhangolódás

Itt az idő, írni kell! Van, akit stresszel tölt el már a gondolat is, hogy valamit ki kell kínlódnia magából, más egyszerűen leül és begépeli a szöveget. Én úgy dolgozom, hogy ha tudom a témát, amiről írnom kell, de nem sürgős, akkor járatom rajta az agyam, hogy miként közelítsem meg. Gondolkodom buszon, séta közben, olvasáskor, ha nem is mindig ezen van a fókusz, egy-egy impulzus, szó, gondolat mindig inspirál, hogy hol kezdjem el. Ha nagyon nehézkes a dolog, akkor játszom egy menetet a gépemen lévő kártyajátékkal. De segít egy kellemes illat (mondjuk egy fújás parfüm), egy nagy szellőztetés vagy az a mondat: tudom, hogy jól megoldom a feladatot. Látom magam előtt azt, hogy milyen elégedett lesz a megrendelő, de volt már olyan is, amikor a kialkudott honorárium volt az ösztönzőerő. ? Ha szeretnék elmélyülten dolgozni, akkor lehalkítom a telefonomat, nem nézek e-mailt, üzenetet, csak a gondolataimra, a munkára koncentrálok. Egy lendülettel sokkal hatékonyabb vagyok, mintha többször meg kell szakítanom a gondolatmenetet.

 

 

Ne szenvedj!

Van, amikor nem jön az ihlet. Akkor (ha nem sürgős) ne szenvedj feleslegesen, tedd el későbbre a munkát. Menj, járj egyet, beszélgess valakivel, végezz teljesen más tevékenységet, még az is lehet, hogy kapsz valakitől egy mondatot, egy pont odaillő szót, gondolatot, amely átlendít a „nem megy” fázison és utána pikk-pakk meg is tudod írni a cikkedet, a bejegyzésedet. Hasznos, ha van nálad valami jegyzetelésre alkalmas felület (kis papír, telefon), mert sokszor jön olyan információ, amit érdemes felvésni, nehogy elillanjon. Én már jártam úgy, hogy zuhanyozás közben kitaláltam egy cikk első mondatát (szerintem világsiker lett volna ?), aztán mire kiértem a zuhany alól, már nem emlékeztem rá. Szóval készülj fel, bármikor meglephet az ihlet!

Szövegelős szerda: Közlésvágy, mondd, merre jársz?

Az a baj, hogy a szöveget előállítók egy (jelentős) részében nincs meg a közlésvágy, és ez meglátszik az elkészült írásművön is – mondta a minap nekem egy jelentős hazai szaktekintélynek számító PR-szakember. Igazat adtam neki, mert magam is azt gondolom, hogy ha nem akarunk közölni, tudatni valamit másokkal, akkor inkább ne írjunk. Holott éppen ennek az ellenkezőjéről szólnak a tartalomgyártással, az online marketinggel foglalkozó szakemberek: írjunk, írjunk, írjunk, rendszeresen, szakmai anyagokat, hogy ezekből is lássák a hozzáértésünket, ezzel is növeljük a hitelességünket.

Tulajdonképpen nekik is igazuk van. Rengeteg cikk, bejegyzés, szakmai anyag ad ötleteket, hogy miből lehet generálni a bejegyzéseket: ügyfélvisszajelzés, személyes tapasztalat (mint ahogy ennek a bejegyzésnek is egy beszélgetés volt az elindítója), termékismertető, hasznos olvasnivaló ajánlása és még sorolhatnám. Írni KELL, posztolni KELL, mert itt az ideje, várják, fenn kell tartani a figyelmet, mert ha ma nem vagyok látható, holnapra elfelejtenek… Sokszor a mennyiség rovására megy a minőség, és ha már a csapból is mi folyunk, nem nagyobb-e az esélye annak, hogy továbbgörgetnek, letiltanak, átlapoznak, azaz éppen hogy nem olvasnak?

Itt az idő, valamit posztolni kell! – nagy úr a késztetés. Valamit összehoz az ember, azzal az attitűddel, hogy KELL, és nem azzal, hogy „szeretném veled tudatni”, „ez el kell mondanom, nehogy lemaradj róla”. És bizony a közlésvágy nélküli írások kicsit szürkék, kicsit unalmasak, laposak lesznek. Darabra megvannak ugyan, még információ is van bennük, de nem az igaziak. Persze, ki lehet pipálni őket a cheklisten, feladat letudva, de valami elveszett. Úgyhogy szerintem először keressük meg a közlésvágyat (valahol itt ólálkodik ám, csak szeret rejtőzködni), és úgy ragadjunk billentyűzetet. Sokkal könnyebben megy majd a munka! Tapasztaltam, hiszen ez a bejegyzés is így születhetett meg (12 és fél perc alatt). ?