Oldal kiválasztása

Szövegelős szerda: Fogalmazz vevőnyelven!

Azaz a vevőid nyelvén, hogy értsék, miről beszélsz, hogy érezzék, hozzájuk szólsz. Többek között ezt is hallottam a minap egy, a vevőszerző reklámszövegek témában szervezett képzésen. Teljesen egyet értek az előadóval, Szilágyi Tímeával, hiszen hiába ecsetelem egy termék, egy szolgáltatás legkiválóbb tulajdonságait (pl. hogy egy porszívó 1500 W teljesítményre képes vagy speciális szórófejjel látták el), ha annak, akinek el szeretném adni, ezek az információk nem mondanak semmit. Ő azért akarja megvenni ezt a hiper-szuper háztartási kisgépet, mert a korábban használt porszívónál több port tüntet el, illetve a sarkokat is kitisztítja, de azzal tudom igazán meggyőzni a termék kiválóságáról, ha az előnyei helyett a hasznát ecsetelem: tulajdonosa bezsebelheti a vendégek elismerését, esetleg a nyűgmentes takarítás mellett több idő jut a családjára.

Légy ő – legalább is egy pillanatra

Érdemes tehát kicsit kilépni a saját szerepünkből és belehelyezkedni azéba, akinek írunk, mindegy, hogy eladásról, reklámozásról, kiadványról, vagy egy egyszerű levélről van szó. Mi a célunk? Átadni információkat, lehetőleg úgy és olyan formában, hogy az, akinek szánjuk az üzenetet, megértse, mit szerettünk volna közölni vele. Gyakran abba a hibába esünk, hogy önmagunkból indulunk ki. Úgy írunk, mintha saját magunk lennénk a megszólított. Ezért gondolkodjunk el azon, hogy kikből is áll a célközönségünk, mire vágyik, mi a problémája, mi érdekli, és csak azután fogalmazzuk meg a mondandókat az ő (nyelvi, kifejezésbeli) szintjén, azon a felületen, csatornán, amelyet használ.

Mit mond?

Ott van például a szóhasználat. Épp a minap hallottam egy beszélgetést, amelyben egy nem is olyan idős hölgy mesélte valakinek, hogy alig érti a gyerekei beszédét. Olyan kifejezéseket használnak és annyira nem formálják meg a hangokat, hogy úgy tűnik számára, mintha valami idegen nyelven hablatyolnának. (Lehet, a srácok nem is akarják, hogy az anyukájuk megértse, mit mondanak.) Tehát találjuk meg a megfelelő nyelvezetet a célcsoportunknak, és már közelebb kerültünk a sikerhez.

A csúcs 10 soros volt

Gyakori hiba, amikor a mondandónkat egy mondattá fűzzük össze, mert mindent egyszerre akarunk elmondani. Volt olyan kollégám, aki 8 soros mondatokban foglalta össze azt, amit tudatni szeretett volna a nagyérdeművel. Többször állt egy hír egy (8-10 sornyi hosszú) mondatból. Szerintem a fogalmazás csúcsa, amit művelt, ám egyáltalán nem célravezető, hiszen a 4. sor végére már el is felejtettük, hogy mi állt a mondat elején. Ugye, emlékszünk irodalmi tanulmányainkból arra is, hogy milyen súlya van a kétszavas, kopogós mondatoknak? Nos, a mindennapi kommunikációban talán valahol a kettő között kell keresni a megoldást.

 

Szövegelős szerda: Kis helye sírási továbképző

Megtelt a kis papírom, amit mindig magam mellett tartok, ha írok. A cetlire feljegyzem azokat a szavakat, amelyeknek hibás alakjával találkozom. Ahogy a grafológiában mondják, „egy jel nem jel”, azaz egy db betű írásából nem lehet az íróra vonatkozó következtetést levonni, úgy én sem vetem papírra azt a szót, amit egy alkalommal látok helytelenül a szövegben. Azok szerepelnek a listán, amelyekkel többször is összefutottam. Van olyan kifejezés, akivel már messziről integetünk egymásnak, ha néhány méterrel megközelítjük a másikat.

Itt van mindjárt a mellett – két db l-lel és két db t-vel. Így talán könnyű megjegyezni, hogy mind a kettőből kettő van. (És még az e-ből is. ?)
Aztán a hirdetés – nem hírdetés!
Régen nem találkoztam a siserahad szóval, könnyen úgy írja le az ember: siserehad (ahogy egyébként ejtjük is), mégis siserahadnak írjuk.
Vígasztal helyett vigasztal a helyes forma.
Egyik kedvencem a mulasztja. Bár szerintem úgy lenne helyes, hogy a pirula elmúlasztja a fejfájást, nincs ilyen kifejezés, ebben az értelmében, no, meg abban is, ha valaki elmulasztja megnézni a tévéműsort: mulasztja. Ez az egy alakja van a helyesírási szabályzat szerint.
ÁFA-mentes helyett: áfamentes.
Egyenlőre – ha időhatározó: egyelőre nem szeretnék vásárolni, akkor EGYELŐRE! Nagyon sokszor hibásan használják a szövegben.
Árú – ha iparcikket jelöl, akkor áru, rövid u-val. Abban az esetben, ha valaminek az áráról van szó, pl. alacsony árú termék, akkor hosszú ú-val írjuk. És így is ejtjük.
Toppon van – ilyen nincs, topon van, és a női felsőt is topnak írjuk helyesen.
Heseget helyett hesseget.
Játszunk el – ha felszólító módban írjuk: játsszunk el (egy zenedarabot).
Dícsér – ugyanúgy, mint a hirdetés, rövid i-vel írandó. (A helyesírás-ellenőrző ki is javította nekem rögvest, ahogy leírtam a szót.) Tehát dicsér.
Muszály – NEM ly! Jegyezzük meg úgy, hogy ez nem uszály, tehát pont az ellentéte az írásmódja: muszáj.
Szerbusz – nem busz! Szervusz – latin eredetű köszönés, eredeti alakja: servus, jelentése: szolga.
Pánik szerűen helyett pánikszerűen. Szerintem ez adja magát.
Elfolytson – na, erre azért felszisszentem. Egy szövegben kétszer is így szerepelt. Pedig sokkal szebben néz ki, ha így írjuk: elfojtson.
És végül ne legyen lelkiismeretfurdalásunk. Nyugodtan írjuk így: lelkiismeret-furdalás. Könnyebben ki is olvassa mindenki, miről is van szó.