Oldal kiválasztása

Szövegelős szerda: Szómágus leszek!

Elolvastam egy könyvet, amelynek a borítóján a „nők kötelező olvasmánya” megfogalmazás szerepelt, és pénzügyi tanácsokat adott arra, miként csökkenthetjük a konyhapénzünk összegét. Egy pénzügyi szakember írta, laza, könnyed stílusban. Igencsak igyekeztem egy-egy oldalon túljutni, mert nehezemre esett több, egymást követő mondatban ugyanazokat a szavakat kibetűzni, olyan kifejezéseket, amelyeket szinonimákkal lehetett volna helyettesíteni.

Már az interneten is létezik szinonima szótár: szinonimaszotar.hu. Gyakran használom én is, mert elég beütni egy-egy szót, és nagyon rövid idő alatt kiadja a rokonértelmű megfelelőjét. Persze nem létezik minden kifejezésre szinonima, de a legtöbb esetben szerencsével járok. Igen sokszor található a szövegekben a „jó”, „nagyon jó” kifejezés, erre például ez az online szótár első körben ezeket a szavakat adja ki: megfelelő, használható, helyes, korrekt, kiváló, remek, nagyszerű, ideális, kedvező, optimális, szuper, kitűnő, kifogástalan, pompás, zsír. A következő szinten az ételekre, majd alatta az emberi viselkedésre vonatkoztatva sorol kifejezéseket, legvégül pedig a szleng szavait találjuk, köztük olyanokat, mint „istenkirály”, „zsírkaraj” vagy „pöpec”.

A felmérések szerint egy átlag magyar ember nagyjából 3-4 000 szót használ a mindennapi kommunikációjában. Egy közepesen képzett, a választékosságra jobban ügyelő 8-9 000-et, azok passzív szókészlete pedig, akik sokat olvasnak, mintegy 15 000-re tehető. Tudom, hogy a napi közlés során nem a szózsonglőrködés az elsődleges, hanem a mondandónk továbbadása, megértetése, mégis arra buzdítok mindenkit, hogy ha többször kell használnunk egy kifejezést, keressük a rokonértelmű megfelelőit. Ne járjunk úgy, mint egy újságíró kollégám, aki egy cikk bevezető mondatában (3 sorban) három alkalommal használta a „több” vagy a „több mint” kifejezést. Persze lehet, hogy éppen ezzel keltette fel az olvasó érdeklődését. ?

Siker: 2. lettem Az Év Anyavállalata szakmai versenyén

Az idei eredmények:

45+ kategória

1. dr. Turi Glória www.csirak.hu

2. Kis Tünde szovegszaki.hu

3. Gellért Veronika www.nyugi.cafeblog.hu

Mindenkinek köszönöm, aki rám szavazott!

Közzétették Az Év Anyavállalata 2017 szakmai verseny eredményeit:

Mint a honlapon írják: “Nehéz helyzetben volt idén a zsűri, mert hihetetlenül erős mezőnyben, rengeteg nagyon jó pályázatot kellett pontozniuk idén. A pontozás idén is 3 szempont szerint zajlott: a vállalkozás egyedisége, marketing tevékenysége és küldetése.”

 

Szakmai siker: Life coaching – Érted, veled

Én voltam az olvasószerkesztője a volt coachtanárom, Joó Zsuzsanna által írt és szerkesztett Life coaching – Érted, veled című hiánypótló könyvnek, amelyet egy rangos szakmai coach rendezvényen mutattak be tegnap este Budapesten. Amellett, hogy megtiszteltetés volt számomra a munka, sokat tanultam a dolgozó life coachoktól. Még jobban megerősödött bennem, hogy a módszernek helye van az életünkben. A nehézségeket mi magunk küzdjük le, a feltett kérdések más nézőpontba helyeznek, így megláthatjuk az elakadásainkat. Azon kívül, hogy igen nagy terheket tudunk letenni egy coachingfolyamatban, megváltozik az életünk: boldogabbak és kiegyensúlyozottabbak leszünk.

Hálás vagyok, amiért részem lehetett a könyv megszületésében!

Szövegelős szerda: Blogból könyvet?

Igen! Nagyon jó ötlet! De miért is kellene egy blogból könyvet szerkeszteni, amikor minden ott van a honlapon? A válasz egyszerű: azért, mert teljesen más sül ki belőle, és talán egy könyv valahogy jobban fennmarad, mint egy-egy különálló szöveg.

Ott vannak például a virágok: rózsa, liliom, tulipán, frézia, liziantusz. Egyenként is mind szép, más-más hangulatot hoznak abba a térbe, ahol pompáznak. Ám ha csokorba rendezzük őket, egészen más összhatást érünk el velük. Az egyes virágszálak hatnak egymásra, nem mindegy, hogy melyik fajtát és melyik színt helyezzük a másik mellé, mekkora mennyiséget használunk fel a bokréta elkészítéséhez. Ha sok a liliom, agyonnyomja a fréziát, és az illatát sem hagyja érvényesülni. Ám ha tulipánból teszünk többet a virágkötegbe, akkor elveszik mellettük a liziantusz szépsége. Valahogy így van ez a blogból könyv esetében is.

Nemrégiben egy kedves ismerősöm blogkönyvét szerkesztettem. Több éve írja a bejegyzéseket különböző témakörökben, így volt miből válogatni. Először is végigolvastam, végignéztem több tucat anyagot. Jegyzeteltem, szelektáltam, csoportosítottam, majd a fő témákat létrehozva besoroltam alájuk a kiválasztott bejegyzéseket. Volt olyan írás, ami ott, adott helyen megállta a helyét, akkor, amikor íródott, aktuális volt, ám egy gyűjteményes műben már nem lett volna létjogosultsága. A legtöbbjük azonban időtálló gondolatokat tartalmazott és egy logikai sorba felfűzve támogatta a szövegben előtte és utána álló bejegyzéseket. Aztán jött az egyeztetés a bloggerrel, létrehoztunk újabb fő témát, egy új fejezetet, ami korábban nem is szerepelt a blogban, mégis kiegészítette a könyvet, átvariáltuk a fejezetek sorrendjét… Nem részletezem az egyes munkafázisokat, a lényeg, hogy az egész több lett, mint a részek összessége. Az külön öröm, hogy nagyon élveztem a munkát, rengeteget tanultam a szöveg olvasása közben.

Ma rengetegen írnak blogot. Szeretjük, várjuk, érdeklődéssel olvassuk az újabb és újabb témákat és bejegyzéseket. Elgondolkodunk, mosolygunk rajtuk, megfogadjuk a tanácsot, felkiáltunk, hogy: „de jó ötlet!” és elkészítjük, továbbgondoljuk a témát. De az a kérdés foglalkoztat, hogy miként, hol marad fenn az a sok tudás, tapasztalat, amely a blogokban leíródik? Igen, talán egy blogból készült könyvben.