Oldal kiválasztása

Szövegelős szerda: Szeretem Önt nagyon

Lehetne: nagyon szeretem önt. Vagy: önt szeretem nagyon. És még: Önt nagyon szeretem. De leginkább: szeretem önt, nagyon! (És a „nagyon zene” mintájára: nagyon önt szeretem…)

No, a címben írt szósorrenden igen gyakran megakad a szemem (és szereléskor az egerem), nekem úgy tetszik, mintha a mondat végén még eszébe jutna valami az írónak és azt odabiggyesztené. Persze, értjük, hogy mit akar velünk tudatni a közlő, ám a mondat íve helyett bukfenc lesz a vége. Nagyon szeretem önt. Ebben a sorrendben a „nagyon” még hangsúlyosabbá teszi a szeretem szót, így szerintem lényegesen erőteljesebb a kifejezés mondanivalója. A szavak sorrendjének hatása van az értelmezésre is, hiszen az „önt szeretem nagyon” azt jelenti, hogy nem mást, hanem önt szeretem. A „szeretem önt, nagyon” pedig drámai hangvételű, szinte hallom is azt a rövid csendet, ami a „szeretem önt” után, a „nagyon” előtt keletkezik, nyomatékosítva az érzelem mélységét.

Légyszíves – légyszives – légy szíves. A legyél szíves rövidített változatáról van szó, ha így jegyezzük meg, biztosan külön írjuk a két szót. Egyébként a szövegszerkesztő helyesírás-ellenőrzője simán szétszedi két szóra, ha egybeírjuk. A légyszives meg, ugye, légyszívvel ellátottat jelent. 🙂

Szövegelős szerda: Egy ShowHaj: Hal-álom, ahogy Mgtels

Túrva jó, hogy a Mi-Ti-Szó Presszó nem a Cefrepalota, hanem a Heppi Hurka mellett Barkács-ol. Nem, nem őrültem meg, csupán azokból az üzletnevekből csemegézek, amelyeket egy internetes újság gyűjtött össze a minap. Az, aki rászán néhány percet, hogy végigolvassa a magyar nyelv találékonyságáról tanúbizonyságot tevő elnevezéseket, az intellektuális mennyországba (ha van ilyen) nyer bebocsátást.

Budapesten, egy közlekedési csomópontban fogadta vendégeit egy Békávézó nevű hely.
Vajon miért kérdés a „Barkács-ol?” üzlet neve?
Kiket riaszt el, netán kikben ébreszt bizalmat a Redőnység?
A fodrászok is leleményesek: a Hajcsapda kiknek állít csapdát? A Nagyon vágom szépségszalonban biztos megmondják a tutit is. Pécsett láttam a Kóc-ollót, ahol valószínűleg értenek ahhoz, hogy összekócolják a vendég haját – ollóval.
Megyek a KozmetiKatiba – kis nyelvtörő a mindennapokra.
Óbudai pékség a Pékesség – talán nem várják el, hogy így köszönjön a betérő.
A pécsi Bóthoz nem kell magyarázatot fűzni. (Mindenki ismeri a viccet: tudsz a kék mellett másik három betűs színt mondani? Ződ.)
LEDolcsóbb – akkor lesz hiteles, ha tényleg ott kerül legkevesebbe a világítótest.
A Szemere utcai Szem-Erre ABC biztosan vonzza a tekinteteket.

Most egy csokor azokból, amelyek idegen szavakkal manipulálnak:
A Krisztina Hairminc a Krisztina körút 30. alatt üzemel.
A törökszentmiklósi temetővel szemben lévő kocsmát Kopor-show-nak hívják.
Pizza Eatalianó, Pizza Itt All Ia – kíváncsi vagyok, utóbbinál miként jelentkeznek be a telefon másik végén, ha pizzát akarok rendelni.
Remélem, a Vásá-Royál vegyesboltban tényleg királyi termékeket árulnak.

Tessék hangosan kimondani a boltneveket! Ugye, egészen más, mint leírva?
Ezzel tisztelgek az április 16-ai “A beszédhang világnapja” előtt. 🙂

Szövegelős szerda: Fũzõben még a nap is más

Szerencsére nekünk már nem kell megtapasztalnunk, hogy milyen is fűzőben szaladgálni, mosolyogni, egyáltalán lélegezni, de bizony ősanyáink e gyönyörű alakot formáló ruhadarabba voltak kényszerítve. Valahol olvastam, hogy a tüdőkapacitásuk 40%-át tudták használni a szorítás miatt. Hát, nem irigylem őket.

De azokat sem, akiknek a cím első szavában látott hosszú ékezetes betűkkel gyűlik meg a bajuk, mert olyan betűtípust használnak, amelyben nem léteznek hosszú ű-k és ő-k. Emlékszünk még, ugye, a hosszú ő ékezete helyett a hullámvonalra, amely nem is olyan régen özönlötte el a kiadványokat, hirdetéseket. Sajnos, ma is találkozni ilyennel. Legutóbb egy nagyon szép kivitelű brosúrában láttam és sajnáltam, hogy benne maradt.

Számos esetben terveznek vállalkozásoknak logót, betűkészletet, hogy egyedi legyen a megjelenésük. Ugyan a betűk különlegesek és az Arculati kézikönyvben szabályozzák a használatukat, de több esetben elmarad a magyar hosszú ékezetes betűk egyedi tervezése, és ugyanúgy hiányoznak a kövér betűk is a készletből. Legutóbb olyan egyedi betűkészletet láttam – grafikus munkája -, amelyben a hosszú ékezetes ő-t és ű-t valahonnan más karakterkészletből illesztették be, az eredeti szögletes ő helyett kerek ő került a felhasználható betűk közé. Az írott szövegben ezek szépen meg is látszottak.

Erre is érdemes figyelni, ha valaki arculatot terveztet. Szerintem a grafikus számára ennek egyértelműnek kellene lennie.

Szövegelős szerda: Szia, Richard Gere!

Akár így is kezdhetném a levelet, amit a legendás színésznek írnék, és biztosan tennék vesszőt a „szia” után. Ugyanis a köszönéssel megszólítjuk az utána nevén nevezett személyt, tehát kéretik kitenni az írásjelet! Ez ma nagyon-nagyon gyakori probléma a levelezésekben.

A másik, amire e gyorstalpaló bejegyzésben felhívnám a figyelmet a „küldd” helyes használata. Sokszor kérnek tőlünk levélben szívességet ismerőseink, netán a főnökünk: küldd el nekem a …-t. Egy d-vel írva. Már hallom is, hogy: „de jó neked, csak ennyi a problémád!”, igen kérem, szépen kérem, tessék helyesen használni a felszólító módot: küldd el legyen a küld el helyett. Előre is köszönöm.  🙂

Visszatérve a megszólításhoz: én nagyon szeretem használni ezt a formát:
Kedves Richard Gere,
a minap láttam egy filmjét…

Tehát, ha a megszólítás után vesszőt teszünk, akkor kisbetűvel folytatódik a mondat. Ha felkiáltójelet teszünk a megszólítás végére, akkor – mivel új mondat kezdődik – természetesen nagybetűvel kezdjük a következő gondolatot.
Ezek apró dolgok, mégis rendezetté teszik közlésünket.

Jut eszembe, ezer éve nem kaptam kézzel írott levelet. Pedig mennyi kedvesség van ebben a gesztusban! Igen, minden bizonnyal kézzel írt levelet küldenék fent nevezett személynek.